A törvény nem hitből van Május 16.
Márk 7,2: „És amikor látták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik, kifogásolták.” (KJV)
MÁRK 7,1-7
Az ember a külsőt nézi (az írástudók és a farizeusok pontosan ezzel foglalkoztak), az Úr pedig a szívet. (1Sám 16,7) Jézus az emberek szívét nézte. A mosakodásra vonatkozó ószövetségi törvények a higiénia másodlagos célját szolgálták, de ahogy a Kolossé 2,16-17-ben és a Zsidó levél 9,1-ben és 9-10-ben olvashatjuk, valójában a szellemi igazság árnyékai és szemléltetői voltak.
A piszkos étel árthat a testünknek, de nem árthat a szellemünknek. (Jn 3,6)
Az írástudók és a farizeusok nem értették az ószövetségi rendelkezések által tanított szellemi tisztaság elvét, és megszállottan ragaszkodtak szertartásaik szigorú betartásához. Miközben könyörtelenül érvényesítették a fizikai világgal kapcsolatos törvényeket, szellemi téren teljesen romlottá váltak.
„A törvény nem hitből van.” A Róma 14,23-mal együtt, miszerint „ami nem hitből van, bűn”, ez a kijelentés szinte istenkáromlás lehetett a törvénykező zsidók számára – ahogy ma a törvénykező keresztények számára. Bűn, ha az újszövetségi hívő az ószövetségi törvény megtartásával próbál Istenhez kapcsolódni. Maga a törvény nem bűn. (Róm 7,7) Ám az bűn, ha a törvényt az Isten előtti megigazultság elérésére akarjuk használni. A törvénynek soha nem ez volt a célja.
A törvény alapján az ember azt kapta, amit megérdemelt. A hit alapján az újszövetségi hívő kegyelmet kap azért, amit Jézus tett érte. A hittől való bármilyen eltérés – különösen az ószövetségi törvényhez való visszatérés – hiábavalóvá teszi Krisztus munkáját (Gal 2,21), és ez a legsúlyosabb bűn. Csak a Jézus Krisztusba vetett hitnek van olyan kulcsa, amely kinyitja a törvény kegyetlen börtönének, a bűntudatnak és a kárhoztatásnak az ajtaját. Ő nagy áron vásárolta meg a szabadságodat. Járj benne ma, és élvezd az Ő életét!