Február 2. – A választottak

Máté 4:13-22; Márk 1:16-20; Lukács 4:31-32; Lukács 2:36-40

Mikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak. (Márk 1:16)

Jézus egyetlen apostolt sem választott a vallásos emberek közül. Mind a tizenkét apostol világi volt. Nem azért, mert Jézus nem szerette a vallásos embereket, hanem mert a vallási rendszerek tagjai egyszerűen nem hittek benne eléggé. Annyira megragadtak saját szentségük és a vallásos külső megjelenésük szintjén, hogy kihagyták Jézussal a személyes kapcsolatot.

A vallásos emberek által elkövetett legközönségesebb hiba az, hogy önmagukba helyezik a hitüket. Azt gondolják, hogy Isten azért fogadja el őket, azért használja őket, mert szent az életvitelük, vagy mert különleges képességeik vannak. Pál azt mondta, “Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket.” (1. Korinthus 1:27,28). A tizenkét tanítványt ez jellemezte.

Azok az emberek, akik saját gyengeségeiket, képességeik korlátait felismerik, szükségszerűen nagyobb mértékben függenek Istentől. Isten pedig így akarja. Állandóan olyanokat keres, akik elismerik, hogy Nála nélkül semmik. Azután már tud tenni valamit rajtuk keresztül. (2. Korinthus 16:9.)
Ahelyett, hogy saját felelősségedről gondolkodnál ma, reagálj az Ő képességeire. Üresítsd meg magad, és engedd, hogy Ő mindened legyen. Csodálkozni fogsz, hogy mennyivel többet fogsz elérni és mennyivel jobban fogod magad érezni.

Vélemény, hozzászólás?