A vallási büszkeség viszályt okoz   

A vallási büszkeség viszályt okoz                                                                                                                 December 2. 

Márk 15,10: „mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok.” (RÚF) 

MÁRK 15,10 

A zsidók Isten választott népe voltak, és ezért Isten képviselői a Földön. Mégis hazudtak és halálra ítéltek egy ártatlan embert. Pilátus látta, hogy a valódi motivációjuk az irigység volt, ezért akarták Jézus halálát. Vallásos tevékenységeiket azért végezték, hogy az emberek lássák őket, és felháborodtak, amiért Jézus nagyobb elismerést kapott, mint ők. Ha ezek a zsidók elgondolkodtak volna azon, hogy miféle bizonyságot tesznek, még ők is tudták volna, hogy a cselekedeteiket nem Isten ihlette. Ne feledjük, hogy Isten tanúi vagyunk a Földön, vagy Pál szavaival: levelek vagyunk, amelyeket „ismer és olvas minden ember”. (2Kor 3,2) Ha a cselekedeteinket annak fényében ítéljük meg, hogy mindez milyen bizonyságot jelent másoknak, az segít felismernünk, hogy Isten vezet-e minket vagy sem. 

A főpapok elhitették magukat és más vallásos embereket, hogy Isten szerinti okokból ítélik el Jézust, de még egy olyan istentelen helytartó, mint Pilátus, is átlátott a hazugságaikon. A vallási megkötözöttség jobban elvakítja az embereket az igazsággal szemben, mint a bűn. Ezek a vezetők meg akarták őrizni a hatalmukat és a tekintélyüket, ezért harcoltak Jézus hatalma és tekintélye ellen. Ez ma is így van. Az emberek doktrinális kérdésekkel próbálják álcázni a valódi problémát. Az igazság az, hogy „csak büszkeségből fakad a viszály”. (Péld 13,10; KJV) Általában azok az emberek szítanak üldözést, akik szeretik az elsőséget. (3Jn 1,9)