Ábrahám kebele

Ábrahám kebele                                                                                                         December 8. 

Lukács 23,43: „Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” (RÚF) 

LUKÁCS 23,43 

A paradicsom, amiről Jézus beszélt, minden bizonnyal ugyanaz a hely volt, amit Ábrahám kebelének nevezett, amikor a gazdag ember és Lázár történetét mesélte. Jézus a halála után leszállt a Föld alsóbb részeibe, és a János 20,17 alapján eltelt némi idő a feltámadása után, mielőtt visszatért az Atyjához. Tehát a paradicsom Ábrahám kebele volt, amely a Föld alsóbb részeiben a seolban található. 

Az Efézus 4,8-ban a foglyokat vitt magával kifejezés arra utal, hogy Jézus felszabadította az ószövetségi szenteket. Amikor az ószövetségi szentek meghaltak, a Föld közepén lévő helyre kerültek, amelyet héberül seolnak hívnak. A héber seol szó úgy szerepel a Zsoltárok 16,10-ben, hogy a holtak hazája, és Jézus szavait prófétálja meg: „mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.” (ApCsel 2,27-30; RÚF) 

Az istentelen halottak is a seolba kerültek, de a Lukács 16,19-31-ben Jézus tanítása rámutat, hogy a kettő között nagy szakadék tátongott, és a gyötrelemben (a pokolban) szenvedők irigyelték azokat, akik az Úr áldásait élvezték a seolnak azon a részén, amelyet Ábrahám kebelének vagy paradicsomnak neveztek. Noha ezek az ószövetségi szentek áldottak voltak, nem léphettek be az Úr jelenlétébe, mert Krisztus engesztelése még nem fejeződött be. Ebben az értelemben tehát rabok voltak. Amikor Jézus meghalt, leszállt a seolba, és foglyokat vitt magával. Felvitte őket a mennybe Isten jelenlétébe, és kiürítette a seolnak azt a részét. Most már csak a pokol van a seolban. Az Újszövetségben a görög hádész szó jelöli ezt a területet, és csak a gyötrelem helyére vonatkozik.