Ábrahám reménykedve hitt

A remény – úgy tűnik – hiányzik manapság. Sok ember szán dékosan ellenáll a reménynek, mivel nem akarnak azzal a fájdalommal és csalódottsággal szembenézni, ami akkor következik be, ha szertefoszlik a remény. Ez a filozófi ájuk: „Ne táplálj reményt, akkor sosem fogsz csalódni.” Nyilvánvalóan nem ismerik Jézust, aki a mi áldott reménységünk (Tit 2,13) mindenkor és minden helyzetben. Azok törnek ki ebből a szemléletmódból, és lesznek sikeresek, akik reménységben hisznek.

Ezért van az, hogy a legnagyobb találmányokat olyan zsidók és keresztények alkották meg, akik bíztak Istenben. Áb rahám ilyen ember volt. Ez a vers azt mondja, hogy reménykedve hitt. Ismerte a reménység erejét, és nem engedte el. Amikor Ábrahám közel száz éves volt, és felesége is kilencven fölött járt, akkor még mindig ragaszkodott Isten ígéretének reménységéhez, hogy gyermeke lesz. Bár hite adta számára a győzelmet, a remény tartotta életben a hitét. Honnan származik a remény? Ez a vers azt mondja, hogy Ábrahám reménye, miszerint atya lesz, Isten szava szerint való remény volt.

A Szent Szellem folyamatosan szolgál felénk reménnyel, ahogy azokon a beszédeken gondolkodunk, melyeket Isten szól hozzánk. Isten Szava az Ő reményét szabadítja fel a szívünkben. Ha nincs Istentől szárma-zó kijelentésünk, akkor nincs reménységünk sem. A világ nem hirdeti a reménységet, sokkal inkább elpusztítja azt durva pesszimizmusával, kételkedésével és félelmével. Igazi reménységünk egyetlen forrása ab ban van, amit Isten ígért számunkra. Tedd ma egy különleges alkalommá azt, hogy hallgatod Isten Szavát, és engeded, hogy a remény munkálkodni kezdjen az életed ben! Hagyd, hogy Isten egy képet fessen szíved vásznára arról, akivé válhatsz, és amit megtehetsz az Ő képességein keresztül!