Adj minden dicsőséget Istennek!       

Adj minden dicsőséget Istennek!                                                                                                 Május 31. 

János 17,18: „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.” (RÚF) 

JÁNOS 17,18 

Nem a világból vagyunk. Az újjászületés révén Istentől származunk, és folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat erre. Nem jó túlságosan „otthon lenni” a világban. A világban vagyunk, de nem a világból vagyunk. Isten nagy emberei és asszonyai mindig is így álltak hozzá. 

Isten elsősorban azért választja és használja azokat, akik a világ mércéje szerint semmik, hogy senki más ne tulajdonítsa magának az érdemet azokért a nagyszerű dolgokért, amiket elért. 

Ha az Úr azokat használná, akiknek természetes értelemben „mindenük megvan”, akkor ők osztoznának abban a dicsőségben, ami jogosan egyedül Istent illeti. Amikor viszont az Úr csodálatosan munkálkodik valakin keresztül, akinek nyilvánvalóan nincs meg hozzá a tehetsége vagy a képessége, akkor mindenki azt mondja: „ez csak Isten lehetett”. 

Ez kizárja azt is, hogy mások tévesen ennek az embernek adják az Istent illető dicsőséget, és azt is, hogy akit Isten használ, az felfuvalkodjon. Az Isten által használt emberrel szemben a Sátán egyik legnagyobb fegyvere az, hogy elhitesse vele: az Úr azért használja, mert valamilyen különleges erénnyel rendelkezik. Isten „senkiket” használ. Ha azt gondoljuk, hogy természetes értelemben „valakivé” váltunk, akkor nem fog használni minket. Ő nem osztozik a dicsőségén senki mással. (Ézs 42,8)