Alázat a tisztesség előtt

Alázat a tisztesség előtt                                                                                       Június 3. 

Máté 18,4: „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” (RÚF) 

MÁTÉ 18,1-5; MÁRK 9,30-37; LUKÁCS 9,46-48 

Érdekes, hogy Jézus egy kisgyermekkel szemléltette az alázatot. Noha igaz, hogy a kisgyerekekben megvan az a tisztaság és alázat, ami sokszor hiányzik a felnőttekből, ám semmiképpen sem önzetlenek. Egy gyermek teljesen önközpontúan jön a világra, és meg akarja kapni, amit akar, és amikor akarja. A szülőknek ki kell nevelniük őt ebből az önközpontúságból. Az alázat egyik meghatározó jellemzője az Istentől való függés, és nem az önállóság. Az, hogy az alázat a nagyság vagy a siker kulcsa, nem volt újdonság. Jézus viszont új értelmet adott ennek az igazságnak, mert olyan alázatban járt, amilyenben még soha senki. 

Az önmegtagadásnak ez a nagysághoz vezető útja pontosan az ellentéte a világ útjának – annak, hogy valaki mindenki más rovására magasztalja fel magát. Az alázat útja nem működhetne, ha nem lenne Isten. Egyszerűen eltaposnának bennünket. Az alázat hitbeli lépés. Hiszünk abban, hogy Isten a bíró és a felmagasztalás Tőle jön. (Zsolt 75,6-7) Hisszük, hogy Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Pét 5,5) Az alázat azt jelenti, hogy Istenben bízunk, nem magunkban. Ezért könnyű alázatosnak lenni, ha hibáztunk; és ellenkezőleg: nehéz alázatosnak lenni, ha nagy sikert értünk el. Pontosan ezért parancsolta meg Pál Timótheusnak, hogy ne helyezzen új hívőt vezetői pozícióba a gyülekezetben. A büszkeség nem más, mint önelégültség és önmagasztalás, míg az alázat önmegtagadás és Istentől való függés. Isten országa azon az elven alapul, hogy a tisztesség előtt alázat van. Isten szeretete önzetlen, ahogy az Jézus cselekedeteiből is látható. A viszálykodás egyetlen oka a kevélység. (Péld 13,10) Ezért ne feledd: az alázat a kulcsa annak, hogy szeretetben járjunk hívő testvéreinkkel!