Alázatos, mint a gyermek

Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. (Máté 18:4)

Érdekes, hogy Jézus egy kisgyermek példájával illusztrálta az alázatot. Bár igaz, hogy a gyermekekben van egy bizonyos tisztaság és taníthatóság – nem úgy, ahogy sok felnőtt esetében – , ugyanakkor nem önzetlenek. A csecsemők teljesen önközpontúak a születésükkor, csak arra koncentrálnak amit akarnak. A szülőknek kell kinevelniük belőlük ezt a fajta önközpontúságot.

Jézus ezeket a gyermekeket választotta az alázat példáiként, mivel az alázat domináns jellegzetessége az Istentől való függés az önmagunktól való függés helyett, és a gyermekek minden tekintetben teljes mértékben szüleiktől függenek. Hozzájuk fordulnak szeretetért, bölcsességért, ellátásért, védelemért és az élet áldásaiért. Jézus itt arról az alázatról tanított, amikor az ember teljes mértékben Isten kezébe helyezi önmagát.

Az alázat útja valószínűleg nem működhetne, ha nem lenne Isten. Egyszerűen letaposnának minket azok, akik előnyt látnának bennünk. Az alázat egy hitbéli lépés – hit abban, hogy Isten a bíró és a támogatás tőle jön. (Zsoltár 75:6, 7.) Ő az öntelteknek ellene áll és kegyelmet ad az alázatosoknak. (1. Péter 5:5.) Amikor bízunk benne és hitben kilépünk, akkor mindennel ellát bennünket, amire csak szükségünk van.

Az alázat az, amikor Istenben bízunk, nem pedig magunkban. Ezért könnyű alázatosnak lenned, amikor kudarcot vallasz, és nehéz alázatban maradnod, amikor sikereket érsz el.  Ma, amikor arra törekszel, amire Isten elhívott és azokban az ajándékokban tevékenykedsz, melyeket neked adott, emlékezz meg arról, hogy ki hívott el téged, és ki adta számodra ezeket az ajándékokat. Ahogy alázatban jársz, mindenben Őrá bízva magad, meg fogja veled osztani mindazt a szeretetét, bölcsességét, erejét, amire szükséged van. Ellát téged, megvéd és olyan módon áld meg, amiről nem is álmodtál.

Vélemény, hozzászólás?