Áldott vagy, hogy áldás legyél 

Áldott vagy, hogy áldás legyél                                                                                                 Július 28. 

Lukács 16,1: „Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát.” (RÚF) 

LUKÁCS 16,1-18 

A hamis sáfár kapzsi volt. Nem volt hű sem az urához, sem az ura adósaihoz. Ura javait magára pazarolta. Amikor kiderült, öncélú természete mérlegelte a lehetőségeket, és úgy döntött, változtatnia kell. Elhatározta, hogy ura pénzét arra fordítja, hogy barátokat szerezzen, hogy amikor elbocsátják, legyen valaki, aki segít neki. 

Ura nyilván elég gazdag volt ahhoz, hogy ne bántódjon meg, amiért a sáfár engedményt adott a vele szemben fennálló tartozásokból, sőt inkább megdicsérte a sáfárt. Nem a tisztességtelen módszereit dicsérte, hanem azt, hogy az ura pénzét végre a jövő tervezésére fordította és nem saját magára költötte. Noha a sáfárt az motiválta, hogy végül mit nyerhet, körültekintő volt a tetteiben. Ez korábban hiányzott belőle. Ebben az értelemben e világ fiai (az elveszett emberek) eszesebbek a világosság fiainál (az újjászületett embereknél), mert tervezik a mulandó jövőt. 

Jézus azt mondja, hogy a pénzzel (a hamis mammonnal) szerezzünk magunknak barátokat, akik majd befogadnak minket az örök hajlékokba. Az örök szó azt jelzi, hogy Jézus itt az örökkévaló jövőnkről beszél. Azok az emberek, akiket megmentett és megáldott, amit befektettünk Isten országába, ténylegesen befogadnak majd minket az örök otthonunkba, amikor elmegyünk innen, hogy az Úrral legyünk. Az anyagi javainkat Isten adta nekünk, hogy az Ő vagyonának sáfárai legyünk. Az Úr azért adta nekünk a gazdagságot, hogy megerősítsük szövetségét itt a Földön, és nem azért, hogy a saját kívánságainkra pazaroljuk. Azért lettél áldott, hogy áldás legyél!