Áldottak vagyunk

„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” (Máté 13,44) 

A példázat értelmezése a következő: a mező a világ; az ember, aki a megveszi a kincset, Isten; a kincs pedig az igaz Krisztus-hívők. A megfizetett ár Jézus élete volt a kereszten.  Jézus előre látta az emberek maradékát, mindazokat, akik el fogják fogadni Őt Urukként, és az előtte álló örömért tudta elszenvedni a keresztet (Zsidó levél 12,2). A saját vére által vásárolt meg bennünket magának (ApCsel 20,28). Ő az egész világot visszavásárolta, de nem mindenki fogadja el, amit tett. Ezért az Egyház ma el van rejtve (szét van szóródva a világban). 

Az Atya Isten még azelőtt kidolgozta megváltói tervét, mielőtt a világot teremtette. A legtöbben nem teremtettük volna meg a világot és az emberiséget, ha tudtuk volna, hogy milyen borzasztó fájdalommal és áldozattal jár. Isten azonban nem ember. Az Ő megítélése szerint (ami igaz ítélet) a nyereség megérte a ráfordítást. Isten előre tudta, hogy kik fogják elfogadni az üdvösségre vonatkozó ajánlatát. 

A Szentírás azt tanítja, hogy mi, hívők már a világ megalapítása előtt ki lettünk választva Krisztusban (Efézus 1,4). Isten képessége egyszerűen végtelen. Krisztusban kiválasztott minket a világ teremtése előtt. Szentek vagyunk és feddhetetlenek, mert Ő Krisztuson keresztül lát bennünket. Eleve elrendelte, hogy a gyermekei legyünk. Isten elfogadott minket. 

Ahogyan az Atya nem utasítja el Jézust, ugyanúgy bennünket sem utasít el, mert Krisztusban már elfogadott bennünket. Megváltott minket és megbocsátott nekünk. 

Igazán áldottak vagyunk!

(Forrás: Daily Devotional – Andrew Wommack Ministries)