Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. (Róma 8:18)
Az emberek rettenetes dolgokat szenvednek el a világban. Ha egy pillantást vetünk az emberiség történelmére, akkor oly mértékű, elmondhatatlan mennyiségű szenvedést tapasztalunk, hogy felmerülhet bennünk: hogy fogja Isten bizonyos emberek szeméből eltörölni a könnyeket? (Jelenések 21:4.) Ez a vers azonban biztosít bennünket, hogy Isten jutalma sokkal nagyobb lesz, mint saját szomorúságunk.
Az életben sok dolog csak erőfeszítések és nehézségek árán valósul meg. A gyermekszülés során például a terhesség kilenc hónapja nem csupa öröm, és maga a szülés eseménye fájdalmat és szenvedést is tartogat. Ennek ellenére Jézus azt mondja, hogy hamar feledésbe merül mindez, mivel a megszületett kisgyermek megörvendezteti a szülőket. (János 16:21.) Az atlétáknak is szenvedéseket kell kiállniuk, ám valamennyi szenvedésüket feledteti a megnyert aranyérem okozta felemelő érzés. A végeredmény minden erőfeszítést megérdemel.
Ez történik velünk, amikor látjuk Jézust. A történelem során az embert érő legnagyobb igazságtalanság sem hasonlítható ahhoz a dicsőséghez, amely azokra vár, akik szeretik az Urat. Ha valaki nem ilyen módon látja, akkor felemeli a szenvedéseit a Krisztusban lévő örökkévaló jutalom fölé. Ez könnyen megtörténhet, mivel olyan könnyű a jelen fájdalmát érezni, de ők sosem élték át az eljövendő dicsőség ízét. Bizonyára egyikünk sem értette meg teljesen, hogy milyen csodálatos lesz az örökkévalóság Jézussal. (1. János 3:2.)
Vegyél örömöt abból, hogy bármit is szenvedsz el ma, a feledés homályába fog veszni, amikor Isten korlátlan áldásait megtapasztalod az örökkévalóságban.