Andrew Wommack: A karácsonyi történet tanulságai

A karácsony az évnek egy csodálatos időszaka.

Nem mindig gondoltam így. Még mielőtt betöltekeztem Szent Szellemmel, elegem lett a karácsonyhoz kapcsolódó üzleties gondolkodásból. Emlékszem, tizennégy-tizenöt éves fiúként meggyőztem a családomat, hogy az összes pénzt, amit egymás megajándékozására költöttünk volna, adjuk oda a gyülekezet missziós programjára. Ennek köszönhetően a karácsonyi ünnepünk középpontjában az állhatott, ami igazán fontos.

Amikor 1968. március 23-án csodálatos módon találkoztam az Úrral, ezerszer jobban megszerettem Őt, mint amennyire megtapasztaltam a szeretetét karácsonykor. Olyan volt, mintha mindennap sokszorosan is karácsony lenne. Ezért a karácsony csak egy átlagos nap lett számomra.

Ahogy keresni kezdtem az Urat, tudatára ébredtem a karácsonyi ünnep minden pogány szokásának, és kiábrándultam az egészből. Házasságom első tizenhat évében nem volt karácsonyfánk és karácsonyi díszítésünk. Születésnapi tortát sütöttünk Jézusnak, és megajándékoztuk a fiainkat, de elmagyaráztuk nekik, hogy ezeket az ajándékokat az Úrtól kapták rajtunk keresztül, és nem valami kövér, piros ruhás embertől.

Végül, amikor tizennégy éve beköltöztünk a mostani házunkba, a fiaim megkérdezték, hogy lehet-e karácsonyfánk. Azt mondták, ismerik a szokás pogány eredetét, de szépnek tartják, és úgy akarnak rá tekinteni, mint Luther Márton: az örök élet szimbólumaként. Beadtam a derekamat, és azóta van karácsonyfánk.

Ahogy öregszem, sokkal jobban értékelem a karácsony pozitív oldalát. Az egyre világiasabbá váló kultúrában, ahol politikailag inkorrekt még említeni is az Úr nevét, nehogy megbántsunk valakit, szerintem csodálatos, hogy a karácsony az evangélium legnagyobb igazságait tárja a nyilvánosság elé. Keresztény nemzetként a gyökereinket mutatja be.

Milyen más alkalommal mehetünk be egy üzletbe és hallhatjuk a valaha írt legnagyszerűbb keresztény énekeket? Ez elképesztő! Olyan helyeken is láthatunk betlehemet, ahol egyébként csak akkor említik az Úr nevét, ha hiába veszik a szájukra.

Az emberek arról beszélnek, hogy úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan Isten szeretett minket, amikor elküldte a Fiát a Földre. Olyan értékekről emlékezünk meg, amelyek az év más időszakaiban feledésbe merülnek, vagy legalábbis háttérbe szorulnak. Ha nem lennének a karácsonyi ünnepek, a családi kapcsolatok rosszabbak lennének, mint amilyenek. Sok család számára ez az egyetlen alkalom, amikor a tagjaik próbálnak jól kijönni egymással.

A nemzetünk „elkereszténytelenedése” elleni küzdelemben a karácsony óriási győzelemnek számít. Örömmel látom, hogy Isten emberek iránti szeretetének csodálatos igazságait nyilvánosan is bemutatják, és koncerteket tartanak olyan helyeken, mint a Fehér Ház, ahol énekkel hirdetik Krisztust.

Kár, hogy egyesek csak karácsonykor mennek gyülekezetbe, de hála Istennek, hogy legalább akkor megteszik. Ez egy lehetőség. A karácsony pedig számtalan lehetőséget nyújt arra, hogy megosszuk a hitünket.

Van azonban valami, amit kifogásolok: a „karácsonyi történet” annyira ismertté vált, és annyira csak a kis Jézus születésére összpontosít, hogy a csodálatos születésben rejlő igazságok egy része nem is látható. A Szentírás néhány nagy igazsága a Krisztus születéséről szóló beszámolóban található, de az átlagember még csak nem is tud ezekről.

Tudtad, hogy Jézus szűztől való születése egyetlen kivétellel minden szempontból teljesen normális volt? Mária nem úgy esett teherbe, hogy ne érintkezett volna maggal. Isten nem függesztette fel a szaporodásra vonatkozó törvényét, amelyet Ő teremtett. Minden pontosan úgy történt, mint a többi születésnél, kivéve, hogy egy férfi magja helyett Isten az Ő Igéjének magját használta, hogy Mária teherbe essen.

Ezért mondja a János 1,14:

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott.” (RÚF)

Jézus szó szerint Isten testté lett Igéje volt. Isten az Igét használta magként, hogy megfoganjon Jézus. Ez sok kérdésre választ ad. Miért várt az Úr négyezer évet az ember bukása után, mielőtt Jézust elküldte a Földre? Miért kellett Istennek emberré lennie? Ezekre a kérdésekre a válasz abban rejlik, ahogyan Isten megalkotta a teremett világot, a hatalomban, amelyet az embernek adott, és az Ő Igéjének egységében és feddhetetlenségében.

Amikor Isten megteremtette a mennyet és a Földet, a szavával hívta létre őket. A Zsidó levél 11,3 szerint:

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (RÚF)

Isten mindent az Igéje által teremtett. Ő így teremt. Amikor eljött az ideje, hogy megteremtse az utolsó Ádámot (1Kor 15,45), Istennek a szavával kellett Őt „megalkotnia”. A Föld feletti uralmat a fizikai embereknek adta. Mivel Isten Szellem (Jn 4,24), nem tudta csak úgy, az embertől függetlenül életre hívni Krisztust. A Föld feletti irányítást és uralmat átadta az embernek. (1Móz 1,26-28) Ezért kellett Istennek emberré válnia. De hogyan tudott a bűnös, romlott emberen keresztül munkálkodva Megváltót adni?

Azoknak az embereknek a szívéhez szólt, akik hallgattak Rá, ők pedig az Istentől kapott hatalmukat arra használták, hogy kimondják azokat a próféciákat, amelyeket Isten a szívükbe helyezett. A probléma az volt, hogy az emberek a bűneik miatt elszakadtak Istentől. Senki sem volt olyan összhangban Istennel, hogy mindent kimondjon, amit kell. Így közel négyezer évbe telt, amíg végre minden prófécia elhangzott, hogy Isten testté lehessen.

Amikor Mária megkapta Gábriel üzenetét, megalázta magát, és így szólt:

„Történjék velem a te beszéded szerint.” (Lk 1,38; RÚF)

Befogadta a méhébe Isten Igéjét, és megfogant a Messiás.

Ehhez hasonló, ahogy az 1Péter 1,23 az újjászületésről beszél:

„…mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.” (RÚF)

Isten Igéje szellemi mag, amelyet el kell ültetni a szívünkbe, hogy megfoganjon a csoda. Az újjászületés nem történik meg csak úgy, mint ahogy a csecsemők sem csak úgy születnek. A gyermekeknek meg kell foganniuk, és ugyanígy az üdvösségnek vagy bármilyen isteni csodának is. Újjá kell születnünk Isten Igéjének romolhatatlan magja által. (1Pét 1,23)

Ha elültetünk egy magot, akkor egy növekedési és érési folyamat kezdődik. Itt jön a képbe az imádság. Az ima olyan, mint a magnak a víz és a trágya, vagyis a keltetés. Ha azonban a puszta földet öntözzük vagy trágyázzuk, semmi sem fog történni. Előbb el kell ültetni a magot.

Mi is tévesen csak imádsággal próbáltuk a csodáinkat létre hívni. Az ima fontos, de így nem lehet megfoganni. Isten Igéjének a magját kell elvetni. Ahogy a Róma 10,14-17-ben olvassuk:

„De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?” A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (RÚF)

Esztelennek tartanánk azt a nőt, aki a szaporodás természetes törvényei nélkül próbál gyermeket szülni. Szellemi téren azonban a keresztények állandóan csodát akarnak szülni, anélkül hogy Isten Igéjét elültetnék a szívükbe. Ez egyszerűen nem így működik.

Itt van az angyalok üzenete is, amely így szólt:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14; RÚF)

Ez nem az emberek közötti ellenségeskedés végét jelentette. A történelem bebizonyította, hogy az angyalok nem ezt hirdették. Azt hirdették, hogy a háborúnak vége Isten és az emberek között. Az egyház általában nem értette és nem hirdette ezt. A legtöbben még mindig azt gondolják, hogy Isten haragszik rájuk. Ez nem így van. Ő nem haragszik, és még csak rossz kedve sincs. Jézus teljesen kielégítette a haragját. Isten igazságos, és büntetés vár azokra, akik elutasítják Fiának a bűneinkért hozott áldozatát. Isten azonban nem haragszik a bűneink miatt. Erről már gondoskodott.

A békesség evangéliuma az egyik oka annak, hogy a karácsonyt általában elfogadják még azok is, akik nem születtek újjá. A karácsony Isten szeretetéről és irgalmáról szól, nem a kárhozatatásáról. Isten irántunk való feltétel nélküli szeretetét állítja reflektorfénybe, ahogyan azt egész évben kellene. Isten szeretetének jó hírére összpontosít, nem pedig a kudarcaink rossz hírére. Ez a békesség evangéliuma, amelyről az angyalok énekeltek, és ennek kell lennie a mi üzenetünknek is.

Aztán itt van a bölcsek története. Tudtad, hogy a Szentírás soha nem mondja, hogy három bölcs volt, és semmi sem utal arra, hogy királyok lettek volna? Krisztust sem a betlehemi jászolnál látogatták meg, hanem a názáreti házában. A karácsonyi történet egyik legjobb része pedig az, hogy Mária hagyta, hogy az Úr győzze meg Józsefet az események valódi természetéről.

Áldott ünnepet kívánunk!

Szeretünk Téged!

Andrew és Jamie Wommack