Az a fontos, akit ismersz 

Az a fontos, akit ismersz                                                                                     Június 22.
 János 9,30: „Az ember így válaszolt nekik: Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet.” (RÚF)
  JÁNOS 9,28-30 

Hogy valaki Istentől való-e vagy sem, annak döntő próbáját a tettei jelentik. Jézus cselekedetei olyan csodálatosak voltak és olyan lenyűgöző összhangban álltak Isten Igéjével, hogy félre kellett volna tenni minden fenntartást azzal kapcsolatban, hogy Istentől való-e vagy sem. Ám a Márk 7,13 szerint a saját hagyományaikat Isten Igéje fölé emelték, és így érvénytelenné tették az Igét az életükben. Mint ebben a közel kétezer évvel ezelőtti esetben, ma is a teológusok az utolsók, akik elfogadják Isten munkálkodását, ha az sérti tradicionális hitüket. „A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.” (Mk 12,37; RÚF) „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Kor 8,1; RÚF)

Szellemi kérdésekben az ember egészen addig képezheti magát a teológiában, hogy az többet árt, mint használ. Lehetséges, hogy valaki megnyer egy teológiai csatát, és mégis elveszíti a háborút egy ember szívéért. A teológiai dolgok körüli viták gyakran elvonják a figyelmet a fontosabb kérdésekről. A tudatlanság nem érték, de a szeretet mérhetetlenül magasabb rendű az ismeretnél. Mindent meg kell tanulnunk, amit csak tudunk, de az ismeretünket a szeretet szolgájává kell tennünk. „Ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13; RÚF)

Ha valakit a tudás utáni törekvés eltávolít Isten megismerésétől, akkor jobb lett volna, ha tudatlan marad. Amit tudunk, az nem olyan fontos, mint az, akit ismerünk (az Úr). Az legyen a legfontosabb célunk az életben, hogy szeressük Istent és Ő ismerjen bennünket!