Az álarcok levétele

Az álarcok levétele                                                                                                                                                                                     Május 17.                                                                                                                                                                                       

Márk 7,6: „Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.” (RÚF) 

MÁRK 7,6-9 

A Biblia meghatározása szerint a képmutató olyasvalaki, akinek a szavai és a szíve (a tettei) nem egyeznek. Egy képmutató viselkedhet úgy, mint egy keresztény, vagy beszélhet úgy, mint Krisztus, de nem teszi mindkettőt. Ha a szívből jövő megvallás és a cselekedet egyaránt összhangban áll Isten Igéjével, akkor van üdvösség. (Róm 10,9-10) 

A képmutató a görög hüpokritész szóból ered, amelynek a jelentése: színpadi szerepet játszik; színész. A görög és római színészeknél szokás volt, hogy az előadások alatt nagy álarcokat használtak a valódi kilétük leplezésére. Ezért a képmutatás olyan hiedelmek, érzések vagy erények színlelése, amelyeket valaki nem vall, vagy nem birtokol; bizonytalanság. (American Heritage Dictionary) 

A szótár a képmutatóskodik szót úgy definiálja, hogy hamis látszat mögé rejt. A görög szó azt jelenti: kétszínű módon mássá tesz. Társadalmunkban szokássá vált, hogy valódi érzéseinket álarc mögé rejtjük. Noha tapintatosnak kell lennünk, és nem szabad szándékosan olyasmit mondanunk, amivel megbántjuk az embereket, megvan az ideje és a helye az igazság kimondásának, még ha az nem is népszerű. 

A 3Mózes 19,17-ben ezt mondta az Úr: „Ne gyűlöld szívedben embertársadat! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.” (RÚF) Ez a vers arról szól, hogy ha nem feddjük meg testvérünket, amikor látjuk, hogy megkörnyékezi a bűn, akkor gyűlöljük őt. Sokan eltitkolják a gonosszal kapcsolatos valódi érzéseiket azzal az ürüggyel, hogy „túlságosan szeretem őket ahhoz, hogy megbántsam az érzéseiket”. Az igazság az, hogy túlságosan szeretik magukat ahhoz, hogy megkockáztassák az elutasítást. Ez képmutatás. Általában az indítékok – és nem a tettek – teszik az embert képmutatóvá. Isten szeretete legyen a motivációd ma és mindennap!