Az igazság megértése

Az igazság megértése                                                                                              Szeptember 22. 

Lukács 20,44: „Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?” (RÚF) 

LUKÁCS 20,41-44 

Jézus felhasználta a Szentírás egy látszólagos ellentmondását: a Krisztus emberi és isteni mivoltára vonatkozó paradox kijelentések összekapcsolásával megfogalmazta azt az igazságot, hogy Krisztus emberi testben megjelent Isten. Mindkét állítás (Jézus Dávid fia és Dávid Ura) egyszerre volt igaz. Az is helyes volt, hogy Krisztus Dávid fia, és az is, hogy Krisztus Dávid Ura. Ez azt jelentette, hogy Krisztus Isten. Ő azonban nem kizárólag Dávid fia volt, és nem is kizárólag Dávid Ura. Ezt a két igazságot egyesíteni kellett, hogy eljussunk a teljes igazsághoz. Isten Igéjének egyetlen igazsága sem független a többitől. 

Az igazságok közötti egyensúly hiánya általában sok vitát okoz az emberek között az Ige értelmezésekor. Egyesek azt állítják, hogy minden kegyelemből van, míg mások nyomatékosan kijelentik, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. A Biblia azt tanítja, hogy kegyelemre és hitre is szükségünk van az újjászületéshez, nem pusztán az egyikre, vagy a másikra. Ugyanez igaz a hit és a cselekedetek kapcsolatára és sok más igazságra Isten Igéjében. Egyszerűen a más igazságok rovására szélsőségesen értelmezett igazság is lehet tévedés. 

Sok kereszténynek ez az egyik aggodalma: Honnan tudhatom, hogy helyesen gondolkodom és cselekszem? Ha tiszta szívvel és egyetlen céllal keressük az Urat, akkor az Úr megmutat mindent, amin változtatnunk kell. Más szóval: mindössze annyit kell tennünk, hogy tiszta szívvel az Úrra összpontosítunk, Ő pedig megígéri, hogy minden tévedést megmutat nekünk. Csak azoknak kell félniük a megtévesztéstől, akik nem keresik az Urat tiszta és őszinte szívvel.