Az ima ereje Július 7.
Lukács 11,1: „Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait!” (RÚF)
LUKÁCS 11,1
Ha belegondolunk, hogy Jézus volt a legnagyobb csodatevő, aki valaha a Földön járt és a legnagyobb prédikátor, aki valaha élt, elképesztő, hogy a tanítványai arra kérték, tanítsa meg őket imádkozni. Miért nem arra kérték, hogy tanítsa meg őket csodát tenni vagy prédikálni, hogy ámulatba ejtsék az embereket a tanításaikkal? Azért, mert Jézus imaélete még erőteljesebb volt, mint a csodái vagy a tanítása. Valójában az Atyával való egységéből fakadt az ereje, hogy csodákat tegyen és a hatalma, hogy úgy beszéljen, ahogy előtte még soha senki. Jézus többször is elmondta, hogy az Atyja az, aki a csodákat teszi Rajta keresztül és a tanítása nem az Övé, hanem az Atyáé.
Ugyanez igaz ma is. Jézus azt mondta a János 15,5-ben, hogy Nélküle semmit sem tehetünk. Sok mindent meg kell tennünk az imádság mellett, de semmit sem tehetünk hatékonyan imádság nélkül. Az ima az egyik legfőbb módja annak, hogy Őbenne maradjunk. (Jn 15,7) Ezért ugyanazzal a kéréssel kell Hozzá fordulnunk, mint ezek a tanítványok: „Uram, taníts minket imádkozni!” Azzal a várakozással kell jönnünk, hogy választ kapunk az imára. Az Atya kész és hajlandó meghallgatni minket. Csak kérj, és kapsz!