Az óember meghalt 

Az óember meghalt                                                                                                           Június 17. 

János 8,44: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (RÚF) 

JÁNOS 8,39-47 

Mindnyájan bűnben születtünk, és ezért „természettől fogva” az ördög gyermekei voltunk. Ez az oka annak, hogy vétkeztünk. Nem a bűneink rontják meg a természetünket, hanem a romlott természetünk miatt vétkezünk. Ezért kell „újjászületnünk” és új teremtményekké (vagyis új teremtéssé) lennünk Krisztusban. 

A Szentírás azt tanítja, hogy mindenki bűnös természettel, óemberrel született. A keresztény számára az óember halott. Nincs olyan természetünk, amely bűnre késztet bennünket. Ha ez a helyzet, akkor miért tűnik úgy, hogy még az újjászületés megtapasztalása után is annyira a bűnhöz vagyunk kötve? Azért, mert az óemberünk hátrahagyta azt, amit a Róma 6,6 testnek nevez. Ahogy az ember szelleme és lelke a halálakor hátrahagyja a fizikai testet, éppen úgy az óemberünk is szokásokat és erődítményeket hagyott hátra a gondolatainkban és az érzelmeinkben. Amiért a keresztény hajlamos a bűnre, az a meg nem újult értelem, nem pedig a bűnös természet. 

Az óemberünk uralta a gondolkodásunkat, mielőtt újjászülettünk. Olyan dolgokra tanított minket, mint az önzés, a gyűlölet és a félelem, és belénk helyezte a bűn utáni vágyat. Az óember már meghalt, de testének ezek a negatív részei megmaradtak. Amíg meg nem újul, az értelmünk továbbra is azon az úton vezet bennünket, amelyet az óemberünk kijelölt. Ahhoz, hogy megtapasztalhassuk Jézus feltámadott életét, tudnunk kell, hogy az óemberünk halott. Ezután az értelmünk megújulása révén hatástalanítjuk azt a testet, amit az óember hátrahagyott. A végeredmény az, hogy nem szolgálunk többé a bűnnek.