Az örökkévalóság bátorítása   

Ez volt Jézus utolsó tanítása a tanítványok számára a kereszt-re feszítés előtt. Hitük legnagyobb próbatétele előtt álltak, és Jézus felkészítette őket az eljövendőkre. Miért beszélt nekik arról, hogy hajlékot készít számukra a mennyben? Bátorítani akarta őket, és segített abban, hogy a dolgokat megfelelő perspektívába helyezzék. Az 1. Tesszalonika 4,18-ban Pál arról beszél, hogy bátorítsuk egymást azzal a gondolattal, hogy a levegőégben fogunk az Úrral találkozni, mikor Ő összegyűjt bennünket.

Az apostol máskor azt mondta: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róm 8,18). Egy napon valamennyi megpróbáltatásunk semmiségnek fog tűnni, és ezt tudni hatalmas bátorítást jelent a számunkra. Amikor arra gondolunk, hogy az Úrral leszünk a teljes örökkéva lóságban, az segít nekünk, hogy aktuális problémáinkat a megfelelő perspektívába helyezhessük. Könnyen megfélemlünk a nehézségek hatására, és azt gondoljuk, hogy most aztán minden elveszett.

Azonban számunkra, akik újjászülettünk, ha egyre rosszabb lenne is a helyzet, még mindig ott van Jézus ígérete, hogy minden könnyet eltöröl a szemünkből, és egy olyan lakhelyet készít számunkra, ahol minden korábbi fájdalom eltűnik. Ez megőriz bennünket a kétségbeeséstől, és a hitünkben való továbblépésre inspirál. A mennyben nagyon sok lakóhely van, és Jézus egy különleges helyet készít neked. A mennyet az teszi valódi mennyországgá, hogy együtt leszel Vele. Kétségkívül lesznek csodálatos látnivalók és teendők, de semmi sem hasonlítható ahhoz, hogy Vele lehetsz, aki szeret téged és meghalt érted.