Az úrvacsora szentsége Október 10.
Lukács 22,19: „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (RÚF)
LUKÁCS 22,19
Az úrvacsorai kenyér Jézus testét jelképezi, amely a szenvedései során megtöretett értünk. Ő nemcsak meghalt értünk a kereszten, hanem 39 korbácsütést is viselt a hátán – ezek által a sebek által gyógyultunk meg. Az úrvacsora vételének emlékeztetnie kell minket arra az érzelmi és fizikai üdvösségre, amelyről Jézus gondoskodott számunkra. Az úrvacsora eredetileg egy részét képezi a páskavacsorának, amelyet évente csak egyszer ünnepeltek. A korai keresztény egyház azonban hetente, de néha naponta vett úrvacsorát. A Biblia nem írja elő az úrvacsora gyakoriságát.
Amikor részesülünk az úrvacsorában, ünnepélyesen hirdetjük az Úr halálát, valamint a halálán keresztül a Vele és a másokkal való egységünket. Ez a hitünk megvallása, ezért súlyos következményekkel jár azok számára, akik olyasmit vallanak a magukénak, amivel nem rendelkeznek. Valószínűleg az teszi méltóvá vagy méltatlanná az embert, hogy újjászületett-e vagy sem. Ez teljesen összhangban van a kegyelem tanával, amelyet Pál folyamatosan hirdetett. Voltak hitetlenek az igaz keresztények között, ahogyan Jézus prófétálta, és ez ma is így van. Veszélyes egy hitetlennek úrvacsorát venni. Az úrvacsora vételekor mindenkinek próbára kell tennie magát, hogy hitben jár-e. (2Kor 13,5)