Azok a bizonyos farizeusok

Erre így feleltek neki: “Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” És kiközösítették. (János 9:34)

A farizeusok problémáinak jelentős része a szellemi gőg volt, ahogy ez az alábbi kijelentésből is látható. Annyira vakok voltak az arroganciájuk miatt, hogy képtelenek voltak elhinni, ha valaki nem az ő szemináriumokat végezte el, az bármit is tud tanítani.

A farizeus szó a héber “elkülönül” szóból származik. Ezt a meghatározást azért alkalmazták rájuk, mivel extrém módon  tisztelték a Mózesi Törvényt és egy elválasztott életre kötelezték el magukat. Azok a buzgó zsidók alapították ezt a szektát, akik a Babiloni fogságból visszatérve látták, hogy pogány szokások terjedtek el mindenfelé. Nemcsak vallásuk, hanem nemzeti identitásuk is veszélybe került.

A farizeusok hazafiak és a vallás lelkes követői voltak, akik kezdetben nagyon fontos funkciót töltöttek be a túléléséért küzdő zsidó nemzet életében. Azonban az évszázadok során a farizeusok megírták a saját törvényértelmezésüket – mely értelmezést Istentől inspiráltnak véltek és a Mózesi Törvénnyel egyenértékűnek tartottak. Jézus napjaiban erre a csoportra már a képmutatás és az önigazultság volt jellemző. Egészében véve üldözték Jézust és követőit, és az Úr legkeményebb feddéseit kapták.

A farizeusok – manapság sok emberhez hasonlóan – tudatlanok voltak a megigazulással kapcsolatban arról, hogy az Isten megbocsájtásának egyszerű elfogadásával nyerhető el. Az üdvösséget saját cselekedeteikkel próbálták kiérdemelni. Senki sem képes Isten parancsolatait teljesíteni (Róma 3:23), kivéve Jézust. (Zsidó 4:15). Ennélfogva a megigazulásért hitünket abba kell vetnünk, amit Ő tett értünk.

Légy bizonyos abban, hogy Jézusban bízol.