Azt adod, amid van

Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! (2. Sámuel 12:5)

Észrevetted már, hogy általában a bűnösök azok, akik a leginkább felszólalnak azok ellen, amit ők maguk tesznek? Ahogy Shakespeare írta: “Úgy tűnik nekem, hogy túl sokat tiltakozol.” Dávid nyomorult volt a belsejében, és a saját bűne ellen szóló ítélete nyilvánult meg “azon ember” ellen – akiről kiderült, hogy ő maga volt!

Sokszor megtörtént már, hogy egy asszonynak elmondtam, akit a férje vert, hogy ez a bánásmód nem volt személyes. A férj csak azt adta, amije volt. Mivel nyomorult volt belül, nem tudott mást tenni, mint rosszul bánni a feleségével, és nyomorúságot okozni a számára. Ez azt eredményezte, hogy a feleség máshogy kezdett a helyzetre tekinteni, és valójában szánalommal állt a férjéhez, nem pedig ítélettel. Ez a kulcs gyakran megnyitja a férj szívéhez az ajtót, és elindul a gyógyulás folyamata a férj szívében és közöttük.

Türelmetlen vagy másokkal? Mindenben hibát találsz? Lehetséges, hogy a probléma nem másokkal van, hanem benned. Saját magadra is haragszol? Sohasem vagy elégedett a teljesítményeddel? Nem találtál igazi megbocsátásra Isten kegyelmében?

Nem kontrollálhatjuk a körülöttünk élők cselekedeteit, de magunkat igen. Amint Isten felénk irányuló  szeretetét birtokba vesszük, képesek leszünk azt mások irányában is kiterjeszteni. Ha hiányzik Isten szeretete belőlünk, akkor ez meg fog látszódni a másokkal való bánásmódunkban is.

A saját bűnöd elleni gyűlöleted megnyilvánulhat úgy is, hogy ítélkező és kritikus a hozzáállásod mások iránt. Ne kövesd el ezt a hibát. Fogadd el ma Isten szeretetét és megbocsátását, azután imádkozhatsz és segíthetsz másoknak, akik ugyanabba a csapdába estek, amelyben te is voltál.