Azt kapod, amit adsz   

Ez a történet igazából nem egy gazdag emberről szól, aki elvette egy szegény ember báránykáját. A történet valójában Dávidról szól, aki elvette egy másik ember feleségét, majd megölette a férjet. Akkor minek a játék? Úgy tűnik, az Úr megengedte Dávidnak, hogy meghozza a saját magára vonatkozó ítéletet. A Máté 7,2 szerint „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” Dáviddal pontosan ez történt.

Azt kapta, amit adott. Dávid halálbüntetést követelt, sőt, sokkal többet. Ennek az embernek nemcsak saját életével kellett fizetnie, hanem négyszeres jóvátételt is kellett adnia. Ez történt Dáviddal is. A fiának meg kellett halnia, és a háború sosem maradt abba ezután. A gonoszság felerősödött Dávid családjában, és rengeteg bántódás érte. Dávid feleségét saját fia vette el, ahogy ő elvette Uriás feleségét! És bár Dávid bűnét nem nyilvánosan követte el, Isten nyilvánosan büntette meg. Dicsőség az Úrnak a jobb szövetségért! Isten nem fog megítélni bennünket olyan módon, ahogy Dáviddal tette. Jézus elhordozta ezt a büntetést. Azonban még mindig létezik az elv, hogy aratjuk, amit vetettünk.

Az emberek úgy kezelnek bennünket, ahogy mi bánunk velük. Aki irgalmas, az irgalmat nyer (Jak 2,13). Nem szükséges, hogy mindent a nehezebb módon tanulj meg; tanulhatsz más emberek hibáiból is, és különösképpen Isten Igéjéből (2Tim 3,16). Eközben jó, ha irgalmat és kegyelmet tanúsítasz azok felé, akik hibáznak. Azután, ha neked lesz szükséged irgalomra és kegyelemre, valaki meg fogja adni számodra.