Békesség a vihar közepette Április 17. saptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (RÚF)
MÁTÉ 12,46-50; 8,23-27; MÁRK 3,31-35; 4,35-41; LUKÁCS 8,19-26
Figyelembe véve, hogy a hajó megtelt vízzel, elképesztő, hogy a tanítványoknak fel kellett ébreszteniük Jézust. Ez nem egy nagy hajó volt kabinokkal a fedélzet alatt, hanem egy kis nyitott csónak, és Jézus kétségkívül „bőrig ázott”. Ez Jézus emberi mivoltát tükrözi, és azt, hogy mennyire fáradt lehetett. Az is nyilvánvaló, hogy nagyon mélyen aludt. Az orvostudomány felfedezte, hogy minél mélyebben alszunk, annál többet pihen a testünk. Ez a kulcsa annak, hogyan tudta Jézus folyamatosan tartani az általa diktált kimerítő tempót az alkalmankénti egész éjszakás imádság mellett. A lehető legtöbb áldást nyerte az alvásából.
Jézus nem azt mondta, hogy „menjünk ki a tengerre, és fulladjunk meg a viharban”. Át akart kelni a túlsó partra. Ez azt jelzi, hogy a tanítványok még mindig nem értették Jézus hatalmát. Elkötelezték magukat Neki, a Messiásuknak, de még nem ismerték fel, hogy Jézus a természet elemei felett is Úr. Sok keresztény éppen így van ezzel ma is. Megkapják az üdvösség szellemi javait, de nem aratják le az egészség és az anyagi jólét fizikai áldásait, amelyek szintén az üdvösségünk részét képezik.
Amire összpontosítunk – a viharra vagy az Úrra a vihar közepette –, az határozza meg, hogyan kezeljük az életünkben támadó viharokat. Ő nem alszik azokat a dolgokat illetően, amelyekkel szembesülsz ebben az életben, ott van a „hajódon”, és pihen, mert tudja, hogy mindketten átjuttok a „túlsó partra”. Tiéd a békessége! Higgy az Igéjének, és nyugodj az Ő szeretetében!
