Belép a kétely, kilép a hit

Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: “Uram, ments meg!” (Máté 14:30)

Péter a kétely miatt kezdett süllyedni. A 31. versben Jézus a kétely szót használta Péter félelmével kapcsolatban. A félelem egyszerűen negatív hit, illetve hit a gonoszban Isten jósága és szeretete helyett. Honnan származott ez a félelem? A 2. Timóteus 1:7 szerint Isten nem a félelem szellemét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanságét. Nem Istentől jött. Ez a félelem azért volt képes Pétert megragadni, mivel ő levette figyelmét Jézusról és inkább a körülményekre tekintett.

A félelem és a kétely nem képes csak úgy legyőzni bennünket; engednünk kell neki. Ha Péter a figyelmét Jézuson tartotta volna, aki az ő hitének szerzője és bevégezője (Zsidó 12:2), akkor nem félt volna. Ahogy a hit Isten Szavának hallásából származik (Róma 10:17), a félelem abból származik, amikor Isten Szavával ellentétes dologra nézünk vagy hallgatunk. Nem kísért meg bennünket a félelem és a kétely, ha nem figyelünk arra, amit Sátán azért tesz, hogy féljünk, illetve kételkedjünk. A szélnek és a hullámoknak valójában semmi közük sem volt ahhoz, hogy Péter a vízen járt. Képtelen lett volna járni a vízen Jézus segítsége nélkül akkor is, ha teljes nyugalom honolt volna a tavon. A körülmények egyszerűen elvonták a figyelmét a Mesterről és visszavitték a világi gondolkodáshoz. Hasonlóképpen Sátán is megpróbál eltéríteni bennünket azzal, hogy a problémáinkról gondolkozzunk.

Péter hite nem fogyott el azonnal, mivel a Biblia azt mondja, hogy “kezdett” süllyedni. Ha nem lett volna hite, akkor azonnal elsüllyedt volna, nem pedig fokozatosan. Ez azt illusztrálja, hogy a félelem belépése és a hit kilépése nem azonnal történik meg. Mindig vannak előjelek, melyek erre utalnak.

Ha a figyelmed teljesen Jézusra fordítod, akkor meg fog menteni téged a problémáidban való elsüllyedéstől. Számára nincs túlságosan nagy probléma, és Ő azt akarja, hogy jól menjenek a dolgaid és boldog légy.