János 2:1-11
Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” (János 2:5)
Mária úgy ismerte Jézust életének ebben a szakaszában, mint senki más. Bár bizonyosan tudta Jézusról, hogy nem hétköznapi ember, a kérése, hogy a vendégek számára gondoskodjon még több borról, arra enged következtetni, hogy hitt Jézus különleges cselekedeteiben, melyeket más emberek nem tudtak megtenni. Így szólt a szolgákhoz: Bármit, amit mond nektek, megtegyétek! – Ez azt mutatja, hogy nem csupán abban hitt, hogy Jézus képes csodákat tenni, hanem azt is tudta, hogy Jézus tettei nem minden esetben követik a megszokott gondolkodásmódot.
Bizonyára Jézus utasította a szolgákat a korsók vízzel való megtöltésére, majd odavitette azokat az ünnepség vezetőjéhez. Ez nem volt logikus. Mindenki tudta, hogy a vendégek bort kívánnak, nem pedig vizet. Mégis Mária kérésére ezek a szolgák pontosan azt tették, amire Jézus utasította őket, és az eredmény elképesztő volt. A víz a legkiválóbb borrá változott át.
Ez a csoda nem történt volna meg, ha a szolgák nem tették volna azt, ami bolondságnak tűnt a szemükben. Az Úr útjai nem a mi útjaink, és az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. (Ézsaiás 55:8.) Ha szeretnénk meglátni csodálatos hatalmát az életünkben, akkor mindent meg kell tennünk, amit mond nekünk, függetlenül attól, hogy bolondságnak tűnik-e vagy sem.
Isten bolondsága minden esetben bölcsebb, mint az emberek bölcsessége, és Isten gyengesége erősebb az emberek erejénél. (1. Korinthus 1:25.) Bármit is mond ma neked az Úr, csak tedd meg!