Csodálatos kegyelem Június 12.
János 8,4-5: „És így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” (RÚF)
JÁNOS 8,1-11
Valószínűleg ez volt a legveszedelmesebb kísértés, amellyel az írástudók és a farizeusok valaha is Jézushoz fordultak. Jézus széles körben népszerű volt az emberek között, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy tanított és példát mutatott Isten bűnösök iránt megnyilvánuló irgalmasságáról és megbocsátásáról. Ezt nagy lelkesedéssel fogadták azok az emberek, akiknek előzőleg csak egy kíméletlen, törvénykező, ítélkező Isten képét mutatták be. Az írástudók és a farizeusok gyakran igyekeztek úgy bemutatni Jézust, mint aki elnézi vagy gyakorolja a bűnt, mert a bűnösökkel való kapcsolata és a feléjük végzett szolgálata miatt megsértette a zsidó hagyományokat, például a szombatot. Jézus azonban minden támadást sikeresen a kegyelem és az irgalom győzelmévé változtatott.
Ezúttal a zsidók úgy érezték, hogy „sarokba szorították”. Ha Jézus ragaszkodna a megbocsátásról szóló tanításaihoz, és nem lenne hajlandó megkövezni ezt az asszonyt, akkor közvetlenül Mózes törvénye ellen lázadna. Ez jogi alapot adna a zsidóknak Jézus megölésére. Másrészt, ha megkövezné az asszonyt, ahogy a törvény parancsolja, az emberek elhagynák Őt. Úgy tűnt, csapdába esett, bárhogyan is cselekszik. Mint mindig, Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és Jézus a helyzet magaslatára emelkedett. Nem nézte el a bűnt és nem hagyta figyelmen kívül Mózes törvényét. Egyszerűen azt mondta, hogy aki bűntelen, az vesse az asszonyra az első követ. Amikor a Szent Szellem kezdte meggyőzni őket a saját bűnükről, mindnyájuknak távozniuk kellett. Tehát nem hibáztathatták Jézust, amiért nem kövezte meg az asszonyt. Jézus jogosan bocsátott meg neki, mert a kegyelem uralma alatt cselekedett. Ma gondolkodj el Isten kegyelméről!