Csupa helytelen ok 

Csupa helytelen ok                                                                           Július 27.  

Lukács 15,28: „Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt.” (RÚF) 

 LUKÁCS 15,25-28 

Ha az idősebb fiú a testvérére gondolt volna, ugyanúgy örült volna a hazatérésének, mint az apja. Ehelyett teljesen önközpontú volt (ez büszkeség), és megharagudott. Ez jól szemlélteti a Példabeszédek 13,10-et: „Csak a kevélységből támad a viszály”. (KJV) Hogyan tarthatunk többre másokat magunknál, ha valójában azt gondoljuk, hogy különbek vagyunk náluk? Vannak, akik jobb sportolók, mint mások. Vannak, akik jobb üzletemberek, mint mások. Egyesek jobb szónokok, mint mások, és így tovább. Először is fel kell ismernünk, hogy az eredményeink miatt nem vagyunk jobbak másoknál. Különbség van aközött, amit csinálunk és aközött, akik vagyunk. 

A jobb teljesítmény nem tesz jobb emberré. Egy ember jelleme erősen hiányos lehet, noha a teljesítménye jó. Ennek klasszikus példáját látjuk a farizeusoknál Jézus korában. Helyes dolgokat tettek, de csupa helytelen okból. Belül romlottak voltak. A másokról alkotott véleményünknek meg kell változnia. Isten úgy ítél, hogy a belsőt nézi, nem a külsőt. (1Sám 16,7) Más alapon kell értékelnünk az embereket, mint ahogy a legtöbben tesszük. 

Másodszor, ha valakit többre tartunk magunknál, az egyszerűen azt jelenti, hogy többre értékeljük őt, mint magunkat. Egyesek számára ez lehetetlennek tűnhet, de nem az. Pontosan ezt tette Jézus. Ha Jézus, aki a testben megjelent Isten volt (1Tim 3,16), megalázta Magát, és többre értékelte a mi javunkat a saját jóléténél, akkor nekünk is képesnek kell lennünk ugyanerre. Ez akkor valósulhat meg, ha meghalunk önmagunknak és Istennek élünk.