Ellenállás az evangéliummal szemben Április 29.
Máté 10,34: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.” (RÚF)
MÁTÉ 10,34-42
Ez a kijelentés látszólag ellentmond a Jézusra vonatkozó próféciáknak, Jézus békességgel kapcsolatos kijelentéseinek és annak, amit az újszövetségi levelek írnak Róla. A Jézus által szerzett békesség Isten és ember között van. Békességünk van Istennel. (Róm 5,1) Az Ige arra buzdít bennünket, hogy ezt a békességet terjesszük ki minden emberre, de azt is világossá teszi, hogy nem mindenki fogadja majd el.
Békesség csak akkor lehetséges, ha Istenhez nem az alapján viszonyulunk, hogy mi mit teszünk Érte, hanem hiszünk abban, amit Ő tett értünk. Aki azt gondolja, hogy valamilyen mércének megfelelően teljesítenie kell ahhoz, hogy Isten elfogadja, annak nem lesz békessége. Ez a mi vállunkra helyezi az üdvösség terhét, és ezt a terhet nem bírjuk el. Képtelenek voltunk elég szentül élni ahhoz, hogy kedvesek legyünk Isten előtt, mielőtt üdvösséget nyertünk, és képtelenek vagyunk elég szentül élni ahhoz, hogy kedvesek legyünk Előtte most, amikor már üdvözültünk. (Zsid 11,6) Hit által van üdvösségünk, és továbbra is hit által kell Istennel járnunk. (Kol 2,6) Ennek meg nem értése miatt sok keresztény, aki szereti Istent, nem tudja élvezni azt a békességet, amit a Jézusba vetett hit biztosított számára.
Az evangélium mindig ellenállást vált ki azokból, akik nem fogadják el. Ez a kard, a megosztottság – akár még a családtagok között is – nem Isten akarata, és nem is Isten okozza. Ám elkerülhetetlenül be fog következni, és Jézus felkészítette a tanítványait arra az időre. Bármennyire is szeretnénk, hogy mindenki elfogadja a jó hírt, nem szabad furcsának találnunk, ha még a szeretteink sem fogadják el. Jézust elutasították az Övéi, és minket is el fognak. Hűségesnek kell maradnunk, és hirdetnünk kell az evangéliumot, mert lesznek, akik elfogadják. Továbbra is oszd meg a jó hírt!