Elmélkedés az Istennel való bensőséges kapcsolatról

Isten az embereket társas lényeknek teremtette, akik vágynak arra, hogy közösségben legyenek egymással. Ám egy olyan világban, ahol inkább az interneten keresztül tartjuk fenn a kapcsolatokat, mint személyesen, könnyű elfelejteni, hogy Isten is vágyik a velünk való kapcsolatra.

Nehéz csendben lenni, amikor lépést kell tartanunk a rohanó világgal, de amikor elcsendesedünk és nyitottak vagyunk az Ő hangjának meghallására, akkor kezdhetjük el ápolni a bensőséges kapcsolatot Atyánkkal.

Az 1János 4,17 alapján felfedezhetjük, hogy nem kell várnunk arra, hogy egy nap olyanok legyünk, mint az Úr. Már most olyanok vagyunk, mint Ő. „Ahogyan Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.” Lehet, hogy a testünk nem tökéletes, de ami az újjászületett szellemünket illeti, tökéletesen épek és teljesek vagyunk Krisztusban. A szellemünk közvetlen közösségben van Istennel, és amikor a lelkünket és a testünket hozzáigazítjuk, a gondolataink és a cselekedeteink Jézust fogják tükrözni. Isten szabadon közösséget vállalhat velünk, és ez a meghittség tovább növekedhet, mert a szellemünkben pontosan olyanok vagyunk, mint Ő.

Az Istennel való bensőséges kapcsolat életadó, és az életünkben minden más kapcsolatnak erre kellene épülnie. Itt az ideje, hogy belemerüljünk az Igébe, felfedezzük az Ő irántunk érzett szeretetét, és növekedjünk a szerető Atyánkkal való meghitt közösségben.

Vélemény, hozzászólás?