Először a szeretet    

Jézus nem azt mondta, hogy az emberek a tanításunkról, szertatásainkról, bűngyűlöletünkről, még csak nem is az Isten iránti szeretetünk kifejezési módjairól fognak megismerni bennünket mint tanítványokat. Rendkívül egyértelműen fogalmazott: egy jellegzetesség alapján azonosít bennünket a világ az Ő követőiként – az egymás iránti szeretetünk alapján. Azon az estén az Úr az Atyához imádkozva ugyanezt a gondolatot fejezte ki: „Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhigygye a világ, hogy te küldtél el engem” (Jn 17,21).

Az, hogy Krisztus Teste eggyé váljon, ahogy Jézus és az Atya egyek, csak egyetlen módon, az isteni szereteten keresztül valósulhat meg. Jézus szerint a hívők egysége – amely az őszinte isteni szereteten keresztül válik valóra – a leghatalmasabb evangelizációs eszköz, ami valaha volt vagy lesz az Egyház kezében. A korai Egyház nem rendelkezett azzal a szilárd szervezeti rendszerrel, amit ma láthatunk, vagy azzal a képességgel, hogy néhány óra leforgása alatt bárhová eljuthatunk a világon. Bizonyára közel sem költöttek annyi pénzt – hozzánk képest – az Evangélium terjesztésére.

A Tesszalonikában élő pogányok mégis azt mondták Pálról és társulatáról, hogy „Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek” (ApCsel 17,6). Kevesebb, mint 30 év alatt eljuttaták az Evangéliumot az akkor ismert világ minden részére. Mielőtt a Máté 28,19-20 nagy küldetését teljesíthetnénk a gyülekezeten belül, meg kell történnie a szeretet ébredésének, ahol a doktrínák és rituálék a hátsó sorokba szorulnak, és előtérbe kerül az egymás iránti szeretet. Ma kérd az Urat, hogy mutassa meg számodra, milyen módon fejezheted ki szeretetedet a testvérek felé!