Engedd, hogy Isten szolgáljon feléd! Október 11.
János 13,8: „Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” (RÚF)
JÁNOS 13,5-8
Péter vonakodott attól, hogy Jézus megmossa a lábát, mert tudta, hogy teljesen méltatlan arra, hogy Isten bűntelen Fia úgy szolgálja őt, mint egy közönséges szolga. Péter helyesen mérte fel viszonylagos értékét, de nem értette, hogy Isten nem az értékes voltunk miatt szolgál felénk, hanem a szeretete miatt. Jóllehet Péter viselkedése szentnek és alázatosnak tűnt, valójában ellenállt Isten akaratának és büszkeségből cselekedett. A büszkeség nemcsak azt jelenti, hogy túlságosan felemeljük magunkat, hanem azt is, hogy túlságosan lealacsonyítjuk. A büszkeség egyszerűen önközpontúság vagy önakarat az istenközpontúság és Isten akaratának való engedelmesség helyett. Péternek elég alázatosnak kellett volna lennie ahhoz, hogy elismerje: Jézus tudja, mit csinál, és alá kellett volna rendelnie magát Isten akaratának.
Ma is vannak olyanok, akik nem engedik, hogy Isten megáldja őket, mert azt gondolják, hogy méltatlanok az Ő jóindulatára. Noha igaz, hogy a cselekedeteink nem indokolják Isten jóságát, az igazán alázatos ember az iránta való szeretetének és kegyelmének kifejezéseként fogadja el az Úr áldásait. A félreértelmezett alázat ugyanolyan káros, mint a túlzott büszkeség. Péter szolgálni akarta Jézust, de nem akarta, hogy Jézus szolgáljon felé. Jézus azt mondta neki, hogy ha nem fogadja el a szolgálatát, alkalmatlan lesz arra, hogy szolgálja Őt. Nem tudjuk megtisztítani magunkat vagy másokat. Teljesen Isten kegyelmének életünkben végzett munkájára kell támaszkodnunk. Akkor – és csakis akkor – állunk készen mások szolgálatára. Mielőtt olyan áldás lehetnénk Isten vagy mások számára, amilyen szeretnénk lenni, engednünk kell, hogy Isten is áldás legyen számunkra úgy, ahogyan akarja.