Evangéliumi igazságok – Andrew Wommack Ministries – 2021. augusztusi hírlevél

Pál mesterműve a kegyelemről: a Jézusban való igazságunk

Július óta versről versre tanítok a Rómaiakhoz írt levélből a Gospel Truth (Evangéliumi igazságok) c. tévéműsoromban. A Róma levél erőteljes, és izgatottan várom, hogy ebben a hónapban is taníthassak róla. A múlt havi hírlevélben arról beszéltem, hogy a Róma levél Pál mesterműve a kegyelemről. A kegyelemnek és mindannak a megértése, amit Jézus adott neked, az egyik legfontosabb kulcsa annak, hogy elvedd Isten áldásait. Ebben a hónapban az megigazultságra összpontosítok, ahogyan azt a Róma levél magyarázza. Amikor felismered a Jézusban kapott igazságodat, az megváltoztatja az életedet; de sajnos a legtöbb hívő nem érti ezt.

Sokan azért nem tudják felfogni a Jézusban való igazságot, mert ragaszkodnak a vallási tanokhoz. Jézus a Márk 7,13-ban kijelentette, hogy az emberek hagyományai érvénytelenítik, hatástalanítják Isten Igéjét. Pontosan ez történt.

Ezért kell megértenünk a Róma 5,12-21-et, amely szembehelyezkedik a vallásos gondolkodásmóddal. A Róma 5,15 azt mondja:

„Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.”

Az Úr így szólt hozzám ezekről a versekről: „Olyan ez, mint egy érme. Ha elfogadod, hogy az érme egyik oldala valódi, nos, akkor a másik oldalnak is hitelesnek kell lennie.” Azáltal vagyunk igazak, amit Jézus tett értünk, és nem azáltal, amit mi teszünk érte. Akár érzed, akár nem, ezt mondja Isten Igéje. Ha elfogadod, hogy Ádám révén lettél bűnös, akkor el kell fogadnod, hogy Jézus révén lettél igazzá, nem pedig a tetteid alapján. Dicsőség Istennek; ez elképesztő! Mégis, sok keresztény úgy közeledik Istenhez, hogy nem érti a megigazultságát.

Egy történet jut eszembe, amely sokak téves gondolkodásmódját példázza a megigazultsággal kapcsolatban. Még a házasságom előtt volt egy Honey nevű kutyám. Nagy kutya volt, és azért kaptam, hogy anyám házőrzője legyen, amíg én Vietnamban voltam. Amikor hazatértem a háborúból, rájöttem, hogy valaki megverte a kutyát egy lánccal, mielőtt megkaptam volna. Bár Honey nagyon barátságos volt, amikor felém futott az udvaron, mindig megállt néhány méterrel arrébb, lekuporodott, lassan odakúszott hozzám, és úgy nyüszített, mintha meg akarnám verni. Soha nem vertem meg ezt a kutyát, de az előző gazdájától kapott bántalmazás miatt így viszonyult hozzám.

Egy nap nagyon frusztrált lettem miatta. Megharagudtam (pedig nehéz megharagudni egy Honey nevű kutyára), és azt mondtam: „Honey, szeretném, ha csak egyszer úgy futnál hozzám, mint egy normális kutya, mintha nem vernélek meg.” Miközben ezt mondtam, az Úr szólt hozzám: „Andrew, pontosan így érzek irántad. Szeretném, ha csak egyszer bejönnél a jelenlétembe. Ahelyett, hogy arról beszélsz, mennyire sajnálod, milyen szörnyű ember vagy, milyen bűnös vagy, és minden hibádat megvallod, miért nem úgy jössz, hogy dicsérsz engem, amiért szeretlek, és miért nem úgy viselkedsz, mint aki megbocsátást nyert?” Ez nagyszerű illusztráció volt számomra.

Van, aki – anélkül, hogy észrevenné –, bűntudatot alakított ki magában. Minden alkalommal, amikor az Úrhoz közeledtek, a hibáitokra összpontosítotok, és arra, hogy mennyire méltatlanok vagytok, és elítélitek magatokat. Pedig a Zsidó levél 10,2 szerint nem kellene többé bűntudatunknak lennie.

Ha csak a méltatlanságodra koncentrálsz, soha nem leszel képes elfogadni azt a szeretetet, amit Isten szeretne. Ha Jézust az Uraddá tetted, akkor újjászülettél és teljesen új ember vagy. Isten most már nem az alapján viszonyul hozzád, amit te tettél, hanem az alapján, amit Jézus tett. Csak annyit kell tenned, hogy hit által elfogadod.

Mivel bűnösnek születtünk, ezért vétkezünk. Ám nem ezek a cselekedetek tesznek minket bűnössé, hanem a bűnös természetünk. A bűn annak a következménye, hogy az Ádámtól örökölt bűnös természettel születtünk. Ehhez hasonlóan Jézus által igazzá lettem. Igen, jó dolgokat teszek, de ezek a jó dolgok annak a melléktermékei, hogy igazzá váltam. Nem ezek tesznek igazzá Isten előtt.

A Róma 5,16 így folytatja:

„És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyanis egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából visz megigazulásra.”

Ez azt mondja, hogy mindnyájan bűnösök lettünk Ádám és Éva cselekedete által, de megigazultunk – nem azért, mert mindent jól csinálunk, hanem azért, mert Jézusba vetettük a hitünket. Jézus szentsége tesz szentté, nem az én szentségem. A szentségem a gyümölcse, nem pedig a gyökere az Istennel való kapcsolatomnak.

Logikusan felvetődik a kérdés: „Tehát a kegyelem miatt, amiatt, hogy igaz vagyok, és Isten nem azt adja, amit megérdemlek, akkor nyugodtan bűnben élhetek?” Erre a kérdésre a Róma 6 ad választ.

Szeretünk téged:

Andrew és Jamie

Vélemény, hozzászólás?