A HÁBORÚNAK VÉGE
Elgondolkodtál már azokon a szavakon, amelyeket az angyalok Jézus születésekor mondtak? A Lukács 2,14-ben ezt olvassuk:
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (RÚF)
Hagyományosan úgy értelmezték, hogy az angyalok békességet hirdettek a Földön az emberek között. Henry Wadsworth Longfellow is így gondolta, amikor megírta A karácsonyi harangok című versét.
Longfellow elvesztette a feleségét egy tűzben, amelyet megpróbált eloltani. Eközben olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy nem tudott részt venni a felesége temetésén. Aztán legidősebb fia, Charley súlyosan megsebesült a polgárháborúban, és attól tartottak, hogy egész életére lebénulhat.
1863 karácsony estéjén Longfellow a „földön békesség, és az emberekhez jóakarat” üzenetét szembeállította saját tapasztalatával, és a következő szavakat vetette papírra:
„Lecsüggesztem búsan fejem,
És sóhajtom: nincs béke lenn!
Gúnyt arat a
Harang szava:
Békesség és jóakarat!”
Talán ugyanezeket az érzéseket osztod, különösen a mostani események fényében. A közel-keleti háború magában hordozza a harmadik világháború kitörésének lehetőségét. Úgy tűnik, hogy az istentelenség oly mértékben növekszik, amelynek még soha életünkben nem voltunk tanúi.
Nemzetünk jobban polarizálódik, mint valaha, és az udvariasság szinte megszűnt létezni. Hol van ez a békesség a Földön, amit az angyalok hirdettek? Fontos felismerni, hogy az angyalok nem az emberek közötti békességet hirdették. Jézus ezt mondta a Máté 10,34–36-ban:
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.” (RÚF)
Az angyalok azért dicsérték Istent, mert Jézus békességet hozott a Földre Isten és az emberek között. Azt hirdették, hogy véget ért Isten háborúja az ember bűnei ellen. Ez úgy valósult meg, hogy Jézus a saját testében magára vette bűneinket a kereszten (1Pét 2,24), és teljesen kifizette a bűneink árát, amellyel tartoztunk. (Róm 6,23)
A bűn elválasztotta az embert Istentől. (Ézs 59,1–2) Isten a bűne ellenére szerette az embert, de mivel szent volt, meg kellett büntetnie a bűnt, ahogy megígérte Ádámnak az 1Mózes 2,17-ben. Az Ószövetségben az Úr megengedte az embereknek, hogy egy állat halálával helyettesítsék a saját halálukat, de ez csupán jelképes volt. Bizonyos értelemben Isten hitelből bocsátotta meg a bűnt.
Jézus eljövetelével azonban a valódi adósság ki lett fizetve, és véget ért Isten ellenségeskedése azokkal szemben, akik hisznek Jézus áldozatában. Ezért voltak az angyalok annyira izgatottak, és nekünk is annak kellene lennünk.
Sajnálatos módon az egyház nagy része nem igazán hirdette az evangélium üzenetét, amely szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Még mindig azt hiszik, hogy a bűneik elválasztják őket az Úrtól. Ám azok számára, akik elfogadják Isten üdvözítő ajándékát, a háborúnak vége. Minden bűnünkre – a múltban, a jelenben és még a jövőben elkövetett bűneinkre is – bocsánatot nyertünk. (Zsid 9,12.15; 10,10.14)
Dicsőség Istennek Jézusért és mindenért, amit azért tett, hogy megbékéltessen minket az Atyával! (2Kor 5,18–21)
Ezen a karácsonyon azért imádkozom, hogy az angyalok üzenete új értelmet nyerjen számodra, ahogy felismered, hogy most már békességed van Istennel az Ő kegyelmébe vetett hit által. (Róm 5,1–2) Jézus Isten legnagyobb ajándéka az emberiségnek.
Ez az egyik legradikálisabb dolog, amit valaha tanítottam. Nem abban az értelemben radikális, hogy ellentétes a Szentírással, de a vallások zöméhez képest forradalmi.
A legtöbb vallás részleges üdvösségről tanít: a bűneid megbocsátást nyernek annyiban, hogy amikor meghalsz, a mennybe kerülsz, de ahányszor csak vétkezel, elveszted az Isten előtti megigazultságodat vagy némelyik kiváltságodat, és nem számíthatsz arra, hogy Isten cselekszik majd az életedben. Azt pedig semmi esetre sem várhatod el Istentől, hogy használjon, ha egyáltalán bármi problémád van az életben. Ezzel a gondolkodással az a baj, hogy mindnyájunknak vannak problémái. Csak az a kérdés, hogy milyen mértékben. A Jakab 2,10 azt mondja, hogy ha megtartod az egész törvényt, de akár csak egyetlen pontja ellen is vétesz, akkor bűnös vagy mindben.
Tehát nem arról van szó, hogy ha tíz dologból kilencet jól csinálsz, akkor 90%-os eredményt érsz el a vizsgádon. Nem. Ha tízből csak kilencet csinálsz jól Isten tesztjén, akkor megbuksz! Vagy tökéletesnek kell lenned, vagy olyan Megváltóra van szükséged, aki tökéletes volt helyetted. Akkor mindent az Ő tettei alapján kapsz, nem a saját teljesítményed alapján. Ezt nem túl sokan értik.
Jézus Krisztus az áldozatával – az egyetlen áldozatával – egyszer s mindenkorra belépett a szenthelyre, és örök váltságot szerzett nekünk. Ez elképesztő! A keresztény élet kulcsa az, hogy megtanuljunk szellemben járni, ne pedig testben. (Gal 5,16) Meg kell tanulnunk, hogy abban járjunk, amit Jézus tett értünk, és ne abban, amit a saját mentális és érzelmi teljesítményünk alapján tennénk.
„De bizonyságot tesz nekünk a Szent Szellem is, mert miután ezt mondja: Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.”
Zsidó levél 10,15–17 (RÚF)
Szeretünk téged:
Andrew és Jamie
Ha többet szeretnél megtudni erről a témáról, látogass el a https://awme.hu weboldalra, ahol a Vásárlás menüpont alatt megrendelheted A háborúnak vége című könyvet magyarul.