Fájdalmas tapasztalat vagy Isten Igéje     

Fájdalmas tapasztalat vagy Isten Igéje                                                                                                Július 24. 

Lukács 15,17: „Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!” (RÚF) 

LUKÁCS 15,11-17 

Isten Igéje világossá teszi, hogy a bűn zsoldja a halál. (Róm 6,23) A Róma 1,18-20 kijelenti, hogy még azoknak is, akik nem ismerik Isten Igéjét, ösztönös belső ismeretük van a jóról és a rosszról és Isten bűnnel szembeni ítéletéről. Ezért ahhoz, hogy valaki bűnben éljen, mint ahogy a tékozló fiú története ábrázolja, megtévesztés alatt kell állnia. Pontosan ezt állítja a Biblia a 2Korinthus 4,4-ben. Amikor Jézus azt mondta, hogy „magába szállt”, arra utalt, hogy a megtévesztés megszűnt, és a fiú szellemi szemei ​​megnyíltak. 

Akárcsak a tékozlóról fiút, a tragédia gyakran kihozza az embereket a megtévesztésből és észhez téríti őket. Nem arról van szó, hogy Isten küldi a tragédiát. Ő így szólt Jeremiás prófétán keresztül: „A te utaid és tetteid okozták ezt.”(Jer 4,18; RÚF) A tragikus helyzetek azonban egyértelműen azt tükrözik, hogy az ember „nem maga irányítja lépteit” (Jer 10,23; RÚF), és emiatt máshol keres segítséget. Noha mindig a javunkra válik, ha Istenhez fordulunk – függetlenül attól, hogy mi a motivációnk –, a fájdalmas tapasztalat nem a legjobb tanítómester. Pál ezt mondja a 2Timótheus 3,16-17-ben: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (RÚF) Isten Igéje feddésre és megjobbításra adatott, és ha engedelmeskedünk neki, akkor tökéletesek és felkészítettek lehetünk anélkül, hogy először tragédiát kellene átélnünk.