Félelem helyett küldetés

Tudtam, hogy Isten azt akarja, hogy a Fülöp-szigetekre menjek a másodéves missziós úton. Amint közeledett az indulás időpontja, nyugtalanná váltam. Mindig fóbiáktól, pánikrohamoktól és éjszakai rémálmoktól szenvedtem, de „boldogultam” velük. Az Úr azonban megmutatta nekem, hogy az a félelem, amiről azt hittem, hogy irányítom, valójában engem irányít. Megmutatta, hogy át kell adnom az életemnek ezt a területét és semmit sem szabad visszatartanom. „Vedd el, Uram! Bízni fogok Benned” – mondtam.  Ettől a pillanattól kezdve a dolgok megváltoztak. Valahányszor a missziós útra gondoltam, a gyomromban már nem volt beteges félelemérzés. Izgalom váltotta fel. Missziós utam során észrevettem, hogy a legtöbb embernek, aki felé vezetést kaptam a szolgálatra, szorongással kapcsolatos problémái voltak. Meg tudtam velük osztani az igazságot és figyeltem az arcukat, amint befogadták azt az igazságot, hogy kicsoda Krisztus és kinek mondja őket. Elképesztő volt! Rájöttem, hogy a fájdalmaink, a könnyeink és a tapasztalataink nem vesztek kárba. Isten felhasználja őket az Ő dicsőségére!

–  Patricia Willie, a Charis Walsall másodéves hallgatója