Felismered Jézust?

Miközben beszélgettek és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük  
szegődött, és együtt ment velük. 

Jézus két tanítványa egy város felé gyalogolt, amit Emmausnak hívtak. Szomorúak voltak, mert Jézusról gondolkodtak éppen. Azokon a beszámolókon töprengtek, amiket nemrég hallottak, miszerint Ő feltámadt, de a tanítványok hitetlenek voltak. Hinni szerettek voltak, de az értelmük nem engedte.Abban a pillanatban Jézus csatlakozott hozzájuk, de ők mégsem ismerték fel Őt. Az a személy, akit annyira szerettek, velük volt, és ők nem ismerték fel. Hogy történhetett ez? Ha felfogták volna, hogy Jézus velük van, akkor az összes kérdésükre választ kaptak volna, és minden bánatuk örömre fordult volna.

Ugyanezt a történetet jegyezte fel Márk evangéliuma 16, 12-13 részében. Ebben a beszámolóban Márk azt mondja, hogy Jézus más formában jelent meg, de ez nem jelenti azt, hogy máshogy nézett ki. Azon a napon később Jézus azt mondta, hogy tekintsék meg a szögek nyomát a kezein és lábain (Lk 24, 39,40). Ugyanúgy nézett ki, de feltámadott testben volt. A természetes gondolkodás nem tudja felismerni a szellemi igazságokat; a szellemi valóság szellemi módon ismerhető meg (1Kor 2,14).

A fenti történethez hasonlóan az Úr mindig velünk van. Soha nem hagy el bennünket, mi mégis gyakran hiányoljuk Őt. Nem érzékeljük a jelenlétét, mert az értelmünk szemén keresztül nézünk, nem pedig a hit szemével. Az Emmaus felé vezető úton a tanítványok akkor ismerték fel Jézust, amikor Ő megtörte a kenyeret velük (Lk 24,30,31). Amikor hit által közösségünk van Vele, akkor megnyílik a szemünk az Úr jelenlétére. Ma nézz a hited szemével, és lásd Őt, aki megígérte, hogy soha el nem távozik tőled, sem el nem hagy, hanem körülötted munkálkodik! (Zsid 13,5)