Feltárult a célja Május 29.
Máté 16,21: „Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” (RÚF)
MÁTÉ 16,20-28
A haláláról és a feltámadásáról szóló bőséges és világos próféciák ellenére a tanítványai nem értették meg Jézus szavait, és nem is emlékeztek rájuk egészen a feltámadásig. (Lk 24,5-9) Lukács kétszer is feljegyzi, hogy Jézus feltámadásról szóló szavai rejtve maradtak a tanítványok elől. Érdekes azonban, hogy a főpapok és a farizeusok emlékeztek Jézus próféciáira a feltámadásáról (Mt 27,63), míg a tanítványai nem.
A Biblia egyik nagy igazsága, hogy Jézus a mi bűneinkért halt meg, nem az Övéiért. Jézus teljesen bűntelen volt. Ez az egyik legjelentősebb különbség a kereszténység és a világ vallásai között. Egyetlen más vallási vezető sem állította magáról, hogy bűntelen, ezért egyetlen más vallási vezetőt sem lehet egy kategóriába sorolni Jézussal. Emellett egyetlen vallási vezető sem áldozta fel az életét engesztelésül mások bűneiéért. Nem használt volna semmit, ha megteszi. A vallási vezetők maguk is bűnösök voltak, ezért az életük nem ért többet, mint bármelyik más bűnösé. Mivel azonban Jézus Isten bűntelen Fia volt, az élete többet ért, mint az egész emberiségé az idők folyamán. A Szentírás már azelőtt megprófétálta halálának, eltemetésének és feltámadásának minden részletét, hogy megtörtént volna. Jézus életének, halálának és feltámadásának minden eseménye beteljesedett az Ige szerint. Isten Igéje a legfőbb tekintély, és csak az Igéből nyerhetünk hitet az újjászületéshez. Az Igét kell hirdetnünk, nem a tapasztalatokat. A tapasztalatok csak annak a szemléltetésére szolgálnak, hogy Isten Igéje igaz. Jézus él. A sírja üres. Ő véglegesen igazolta hatalmát: feltámadt a halálból.