Január 27. – Fény, mely mutatja az utat

Márk 4:21-23

Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? (Márk 4:21)

Amikor Jézus erről beszélt, a magvető példázatát tanította és magyarázta a tanítványoknak. Ez a tanítás Isten Igéjének fontosságát hangsúlyozza az életünkben. Nem teremhetünk gyümölcsöt anélkül, hogy ne tennénk Isten Igéjét a szívünkbe, ahogy egy földműves sem arathat magvetés nélkül. Ezután mondta Jézus, hogy a gyertyát gyertyatartóba kell helyezni, hogy világosságot adjon. Az Úr az Ő Igéjének fontosságáról beszélt.

“Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105). Jézus arról beszélt, ahogy Isten Beszéde minden helyzetünket megvilágítja. Isten Igéjének világossága nélkül elbotlunk a körülöttünk lévő sötétségben. Továbbá mi a célja a fény birtoklásának, ha nem megyünk el, hogy használjuk azt? Miért helyezne bárki is lámpát az ágya, vagy egy véka alá, hogy elzárja annak a fényét? Ennek nincs semmi értelme. Ám nagyon gyakran pontosan ezt tesszük Isten világosságával, amit kaptunk.

Hányszor hanyagoltuk el az Isten Igéjén való gondolkodást különféle elfoglaltságaink miatt, és ennek eredményeképpen vakon botladoztunk át napjainkon? Az Ige életünkre gyakorolt hatása nem valami luxus, amit nélkülözhetnénk. Éppoly nélkülözhetetlen, mint a sötét szobában a fény. A fény lehetővé teszi számunkra, hogy a sötétben is úgy munkálkodhassunk, mintha nappal lenne – egészen addig, amíg a fényforrás egy kiemelkedő helyen van.

A szíved az a gyertyatartó, amire Isten Igéjének fényét elhelyezed. Ahogy éjjel és nappal azon gondolkodsz, nem lesz olyan körülmény vagy titok, ami nyilvánvalóvá ne válna az Ige világosságán keresztül. (Márk 4:22.) Látni fogod, hogy merre is mész, és nem fogsz elbotlani, ha az Ő Beszéde fényesen sugárzik a szívedben.