Fohászkodás a Szellemben     

Fohászkodás a Szellemben                                                                      Augusztus 12. 

János 11,33: „Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, felnyögött a szellemében, és megrendült.” (KJV) 

JÁNOS 11,33 

A felnyögött szó görög eredetije azt fejezi ki, hogy Jézus mélyen megindult, de nem feltétlenül a szomorúságtól. Ez inkább a harag nyögése volt a Sátánnal szemben, mert ő okozta mindazt a bánatot, amit Jézus maga körül tapasztalt. Jézus azért jött, hogy „megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsid 2,14; RÚF), és elszomorodott, amikor látta, milyen fájdalmat okozott ellensége azoknak, akiket szeretett. 

Ez az a fajta nyögés, amellyel a Szent Szellem fohászkodik értünk. Ő nem pusztán együttérez velünk, hanem harcol is értünk, amikor nem tudjuk, hogyan imádkozzunk. Ebben az esetben a Szent Szellem Jézuson keresztül hadakozott a halál és a jelenlévők kétsége ellen, ami Lázárt a sírban tarthatta volna. 

Mindenki megtapasztalja ezt, akiben lakozást vesz a Szent Szellem. A Szent Szellem nyögése nem csupán a bánat, hanem a harag és az ellenállás nyögése is a Sátán eszközeivel szemben. A keresztények ezt sokszor nem ismerik fel, pusztán a saját szomorúságuknak gondolják a helyzet miatt. Ez azonban a Szent Szellem, aki velünk együtt szeretne közbenjárni a problémáinkért. 

Jóllehet a nyögés kimondhatatlan, mégis felismerhető, és sokszor az emberek hallható nyögéssel vagy más külső cselekedetekkel reagálnak. Ez olyan vallásos tanokhoz és hagyományokhoz vezetett, amelyek nem egyeznek az Igével és sok ember számára sértőek. Nincs semmi baj azzal, ha reagálunk a Szent Szellem belső munkájára, amíg nem keverjük össze reakcióinkat a Szent Szellem cselekedeteivel. Ez a közbenjárás kimondhatatlan. Bármilyen hamisítvány, amelyet a vallás előállított, csak annak alátámasztására szolgál, hogy léteznie kell valódinak. A Szellemben való őszinte fohászkodás felbecsülhetetlen.