Fordulj vissza Istenhez!       

Fordulj vissza Istenhez!                                                                                     Október 16. 

Lukács 22,32: „… de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” (RÚF) 

LUKÁCS 22,32 

A Szentírás legalább 14-szer említi a megtérés fogalmát. A kifejezés alapvető jelentése: odafordulás, visszatérés Istenhez. Ez magában foglalja a bűntől való elfordulást és az Istenhez való odafordulást. A bűnbánat és az Istenbe vetett hit a megtérés szinonimája. A megtérés teológiai alapja az engesztelés igazságában rejlik. Noha az ember bűnbe esik, az engesztelés igazsága megmarad. Amikor az emberek bűnbánattal és hittel Istenhez fordulnak, érvényre jutnak az engesztelés hatásai: a megbékélés és a bűnbocsánat. 

Pál apostol a megtérést a következőképpen fejezte ki: Istenhez fordulás a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljunk. (1Thessz 1,9) Ezt is írta: „hogy nyisd meg a szemüket (a pogányokét), hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem (Jézusban) való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” (ApCsel 26,18; RÚF) 

Jézus arra utasította Pétert, hogy térjen vissza a szolgálatba, miután megbánta, hogy megtagadta Őt.  Ha Jézus nem adta volna neki ezt a parancsot, sokan talán kételkedtek volna abban, hogy vezető pozícióban kell lennie. Valójában maga Péter is kételkedhetett abban, hogy alkalmas-e erre vagy sem. Feltámadása után az Úr háromszor is arra intette, hogy szolgálja Őt és legeltesse a juhait. A Lukács 22-ben láthatjuk, hogy Péter hite megrendült, és megtagadta az Urat, de nem utasította el. Jézus felszólította, hogy miután visszafordult Hozzá (megtért), erősítse a testvéreket.