Gondolj csak bele…! 

Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat  
a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel. (Lk 1,41)

Ez a történet annyira ismerős számunkra, hogy könnyen átsiklunk a benne rejlő csodák felett! Mária és Erzsébet unokatestvérek voltak (Lk 1,36). Ismerték egymást. Erzsébet minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy Mária jegyes, de még nincs férjnél. Csak egy tizenéves nő, mégis arról prófétált Erzsébet, hogy Mária terhes a Messiással. Ez nem pattanhatott ki Erzsébet fejéből. Soha nem mondhatta volna ki ezeket a dolgokat, mivel észszerűtlenek voltak. Erzsébet Úrként utalt Jézusra (43. vers), pedig éppen csak megfogant. Ma fetusnak (magzat) neveznénk, de Erzsébet Urának és Megváltójának ismerte el. Sokan mások a születésekor kijelentették, hogy ő az Uruk (Lk 2,11), mások a születése után, de Erzsébet Úrnak nevezte Jézust a fogantatása pillanatától kezdve!

Érdekes megjegyeznünk, hogy Keresztelő János, aki mindössze hat hónapos magzat volt abban az időben, repesni, ugrálni kezdett anyja méhében. Ez arról árulkodik, hogy egy hat hónapos magzat már rendelkezik érzelmekkel. Ez akkor történt, amikor betelt Szent Szellemmel. Mielőtt a méhen kívüli életre alkalmas lett volna, Isten személyként tekintett rá, és betöltötte Szent Szellemével! Erzsébet ezeket a szavakat minden visszafogottság nélkül mondta. Megáldotta Máriát, mivel hitt abban, amit az Úr mondott neki, majd megerősítette, hogy ezek a szavak biztosan be fognak teljesedni (45. vers). Micsoda bátorítás és megerősítés lehetett ez Mária számára! Gondolkodj el ezeken, miközben a mai napon végzed a teendőidet!