Amikor pajzsmirigyrákot diagnosztizáltak nálam, addigra már hét keresztény testvérről tudtam, aki rákban halt meg. Mindent megtettem, amit tudtam. Éjjel-nappal hallgattam Isten Igéjét (sokszor hallgattam Andrew tanításait).
Megműtöttek, de semmilyen utókezelésre nem mentem, mert nem akartam, hogy az orvosok még több betegséget mondjanak ki rám. Részidőben járni kezdtem a Charis Bibliaiskolába. Miközben az órákon voltam, szédüléssel, émelygéssel és fájdalommal küzdöttem. Nehéz volt ülni és figyelni, de határozottan szándékomban állt, hogy hallgassam az Igét és mintegy gyógyszerként „vegyem be”. Hat évig jártam a Charisba, és ennek nagy része volt a gyógyulásomban.
Körülbelül egy év után javulás történt, de nem az, amiben hittem. Nagyjából másfél év elteltével tudtam, hogy túljutottam a halálos fenyegetésen, de azt is tudtam, hogy ha feladom, veszítek. Két év után még jobb állapotban voltam, és azon tűnődtem, vajon meddig tudom ezt fenntartani. Három év után még többet javultam, és el kellett köteleznem magam a harcra, bármeddig is tart. Az ötödik évben meggyógyultam.
– Karen Burmesch, a Charis Chicago adminisztrátora és a 2018-as harmadik évfolyam végzős hallgatója