Január 12. – Hallani a hangját

János 10:1-5

Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. (János 10:3)

Jézus azt mondta, hogy az Ő juhai hallják az Ő szavát, és nem hallgatnak idegenek hangjára (4,5 versek). Mégis úgy tűnik, hogy a legtöbb keresztény épp az ellenkezőjét tapasztalja. A hívők többsége hallja az ördögöt, a világot, a testét, méghozzá hangosan és világosan, de problémát jelent számukra az Úr hangjának meghallása. Ez nem normális kereszténység.

Jézus egy olyan képet festett, miszerint az Ő juhai érzékenyek az Ő hangjára, és nehezen hallanak meg más hangot. Ennek kellene lennie a tipikus keresztény tapasztalatnak. Tehát mi történik velünk? Miért tűnnek olyan másnak a saját tapasztalataink, mint amit Jézus szerint tapasztalnunk kellene?

Biztosak lehetünk abban, hogy a probléma a mi hallásunkkal van, nem pedig Isten beszédével. Ő folyamatosan szól hozzánk számos különböző módon, mi viszont gyakorta elmulasztjuk meghallani azt. A Zsoltárok 19:1-4 és a Róma 1:20 kijelenti, hogy Isten a teremtésén keresztül szól hozzánk. Mindennap van valami új, amit mond a számunkra, de túlságosan elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rá.

Isten az Ő Igéjén keresztül is szól hozzánk, de kevesen vagyunk, akik szánunk időt, hogy olvassuk, tanulmányozzuk és töprengjünk rajta. Túlzott mértékben szánjuk időnket a televízióra, az internetre, mozira, sportokra és számos egyéb dologra, ami betölti a fejünket és szívünket, de nem Jézusra. Csoda ezek után az, hogy nem halljuk Őt, nem ismerjük fel a hangját, amikor szól hozzánk?

Jézus azt mondta, hogy Ő szól hozzád, és képessé tett arra, hogy meg is halld a hangját. Csak rá kell hangolnod magad! Szánj arra időt ma és máskor is, hogy az Ő hangjára hallgass és ne máséra, és nem telik túl sok időbe, míg Őt jobban fogod hallani, mint bárki mást.