Határtalan megbocsátás

Határtalan megbocsátás                                                                                                  Június 7. 

Máté 18,33: „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?” (RÚF) 

MÁTÉ 18,21-35 

Péter úgy gondolta, hogy rendkívül nagylelkű, ha egy nap hétszer is megbocsát a testvérének, de Jézus azt mondta, hogy egy nap alatt 490-szer kell megbocsátania neki. Lehetetlen, hogy valaki egy nap alatt 490-szer vétkezzen ellenünk. Jézus valójában azt mondja, hogy a megbocsátásunknak nem lehet határa. 

Amikor megsértenek vagy megbántanak bennünket, gyakran jogosnak érezzük, hogy haragot tartsunk. Az ószövetségi törvény ezt fejezte ki, amikor azt mondta: „Szemet szemért, fogat fogért.” (2Móz 21,23-25) Amíg nem fizettek a sérelemért, addig nem lehetett megbocsátani. Isten azonban úgy foglalkozott az emberek bűneivel, hogy a bűnt a tökéletes Megváltóra helyezte, akit minden idők minden bűnöse helyett ítéltek el. Nem krisztusi dolog azt követelni, hogy mások érdemeljék ki a megbocsátásunkat. Jézus minden ember bűneiért meghalt, és megbocsátott nekünk, amikor még bűnösök voltunk, ezért nekünk is ugyanezt kell tennünk. Ennek a példázatnak az a lényege, hogy ha az emberek rosszat tesznek velünk, emlékezzünk arra a nagy irgalmasságra, amit Isten tanúsított irántunk, és hasonlóképpen cselekedjünk. Minden adósság, amivel tartoznak nekünk, jelentéktelen ahhoz képest, amit Ő elengedett nekünk. Könyörületesnek kell lennünk másokkal, ahogy Krisztus is könyörült rajtunk. Ha Isten azt várja tőlünk, hogy megbocsássunk a testvérünknek, aki egy nap alatt 490-szer (vagyis számtalanszor) vétkezett ellenünk, akkor Ő, aki a szeretet, semmiképpen nem tesz kevesebbet értünk. Az a megbocsátás, amit az Úrtól kaptunk, végtelenül nagyobb, mint bármiféle megbocsátás, amit valaha is gyakorolhatnánk mások felé.