Helyes kapcsolatban Istennel Szeptember 30.
Mt 21,23-30; Mk 11,27-33; 12,1-2; Lk 20,1-9
De mi a véleményetek errŐl? Egy embernek két fi a volt, és az elsŐhöz fordulva ezt mondta: „Fiam, menj, dolgozz ma a szŐlŐben”. Ő így felelt: „Nem akarok”; késŐbb azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: „Megyek, uram” – de nem ment el.
(Mt 21,28-30)
Sokféleképpen mutatta meg Jézus a vallási vezetőknek, hogy valójában nem igazak Isten előtt. Ebben a példázatban arról tanított, hogy ki az, aki igazán megcselekedte Isten akaratát. Nem az a fiú, aki beszélt róla, hanem az a fiú, aki lázadásban kezdte, de később megtért, és megtette az Atya akaratát. Ezek a vezetők rendelkeztek ugyan a kegyesség látszatával, de nem cselekedték Isten akaratát. A vámszedők és prostituáltak nem rendel keztek a kegyesség látszatával, de amikor János prédikációját hallották, sokan megtértek közülük és kezdték cselekedni – a történetben szereplő első fiúhoz hasonlatosan – Isten akaratát.
Ezek a vallásos zsidók, akik Mózes székében ültek, kizárták magu kat Isten képviseletéből a földön, mivel képmutatók és keményszívűek voltak. Még a vámszedők és a prostituáltak is – akik megtértek – előt tük jártak. A vallásos emberek között nincs gyakoribb bűn az önigazult-ságnál: a szájukkal tisztelik az Urat, miközben a szívük távol van Tőle. (Mt 15,8.) Rettenetes bűnösök tértek meg és léptek be Isten királyságába a nagyon vallásos zsidók előtt, mivel tudták, hogy bűnösök, és hitüket Jé zusba helyezték.
A vallásos önigazultság egyik leghalálosabb becsapása az, hogy azt gondoljuk: saját jó cselekedeteink miatt fogunk megmene külni. Képtelenek vagyunk megmenteni önmagunkat, függetlenül attól, hogy milyen jók a cselekedeteink. Emlékezz arra, hogy miként mene kültél meg, és ki mentett meg! Ha alázatos maradsz annak tudatában, hogy Jézus miatt van igaz kapcsolatod Istennel, akkor ahelyett, hogy folyton bizonygatnod kellene magadnak igazságodat, szíved örömmel és dicsérettel telik meg Őfelé, aki megigazított Isten előtt.