Helyesen cselekedni, helyes célból Augusztus 14.
Lk 15,25-28
Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött és kérlelte.
(Lk 15,28)
Ha az idősebb flú számára a legfontosabb kívánság az ap jával való kapcsolat lett volna, akkor örült volna annak, hogy helyreállt az apa és a másik flú kapcsolata. Apja öröme láttán könnyek szöktek volna szemébe. Emellett, ha az idősebb flú szívében együttérzés lett volna testvére felé, akkor, hasonlóan apjához, ő is örült volna. Ehelyett teljes mértékben önközpontú volt (azaz gőgös), és dühös lett. Ezt illusztrálja a Példabeszédek 13,10, mely szerint „A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.”
Az idősebb testvér büszke volt, mivel azt gondolta, hogy jobb az öccsénél. Nem tudunk olyasvalakit szeretni, akiről azt gondoljuk, hogy „alattunk van”. Némelyek jobb atléták másoknál, van, aki sikeresebb üzletember, van, aki tehetségesebb szónok, és folytathatjuk a sort. Ez az összehasonlítás nem Isten szerint való (2Kor 10,12). El kellene ismer nünk, hogy teljesítményünk nem tesz bennünket jobbá – vagy rosszab bá – másoknál. Isten nem aszerint értékel bennünket, hogy mit tettünk, Ő a szívünkre tekint, és arra, hogy mit miért cselekszünk. A jobb tel jesítmény nem tesz jobbá egy embert.
Egy személy jelleme hibás lehet annak ellenére, hogy jó teljesítményt nyújt. Klasszikus példája ennek az idősebb flú. Csupa jó dolgot tett, teljesen rossz indíttatásból. Belül romlott és önző volt. Helyesen cselekedett, hogy apja kegyét elnyerje, és végül saját szerencséjét megcsinálja. Miért teszed azt, amit teszel? Mi a valódi motivációd: az, hogy bizonyos ajándékaidban, talentumodban, készségedben kiváló sze retnél lenni? Kérd ma az Urat, hogy mutasson rá olyan területekre az életedben, ahol helyes dolgot cselekszel, de rossz célból! Ha találsz ilyet, ne kárhoztasd magad miatta! Egyszerűen térj meg (változtasd meg gondolkodásod és hozzáállásod), és a továbbiakban a helyes dol got helyes indíttatásból tedd!
