Hogyan becsüljünk többre másokat önmagunknál? Október 5.
Máté 25,40: „A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (RÚF)
MÁTÉ 25,32-46
Jézus azt mondta, hogy amikor jót teszünk valakivel, aki szükséget szenved, akkor Vele teszünk jót. Az Úr mélyen átérzi a sérelmeinket. Amikor valakit mellőznek, akkor Őt is mellőzik. Olyan főpapunk van, aki megindul az erőtlenségeinken. (Zsid 4,15) Amikor valami fáj nekünk, Neki is fáj. Amikor áldottak vagyunk, Ő is áldott. A világmindenség Istene mélyen érdekelt az életünk minden részletében.
Hogyan becsülhetünk többre másokat önmagunknál, ha valójában azt gondoljuk, különbek vagyunk náluk? Vannak, akik jobb sportolók, mint mások. Vannak, akik jobb üzletemberek, mint mások. Egyesek jobb szónokok, mint mások, és így tovább. Először is fel kell ismernünk, hogy az eredményeink miatt nem vagyunk jobbak másoknál. Különbség van aközött, amit csinálunk és aközött, akik vagyunk. A jobb teljesítmény nem tesz jobb emberré. Egy ember jelleme erősen hiányos lehet, noha a teljesítménye jó.
Másodszor, ha valakit többre tartunk magunknál, az egyszerűen azt jelenti, hogy többre értékeljük őt, mint magunkat. Egyesek számára ez lehetetlennek tűnhet, de nem az. Pontosan ezt tette Jézus. Ha Jézus, aki a testben megjelent Isten volt (1Tim 3,16), megalázta Magát, és többre értékelte a mi javunkat a saját jóléténél, akkor nekünk is képesnek kell lennünk ugyanerre. Ez akkor valósulhat meg, ha meghalunk önmagunknak és Istennek élünk. Ha csak magunkra gondolunk, önzők leszünk. Ha meghalunk önmagunknak, és többet gondolunk mások jólétére, mint a sajátunkra, akkor önzetlenek leszünk. Mindez fókuszálás kérdése.