Hogyan tapasztaljuk meg az örök életet még ma? 

Hogyan tapasztaljuk meg az örök életet még ma?                                                                                    Október 29. 

János 17,3: „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (RÚF) 

JÁNOS 17,3 

Hogy teljesen megértsük, mi az örök élet, ahhoz meg kell értenünk, mi nem az. Az örök élet nem azt jelenti, hogy örökké élünk. Mindenki örökké él a mennyben vagy a pokolban. Az örök élet nem is azt jelenti, hogy örökké a menny áldásaiban élünk a pokol gyötrelmeivel szemben. A János 3,36 és 5,24 rámutat, hogy az örök élet már most – jelen időben – a hívő birtokában van. Jézus itt úgy határozza meg az örök életet, hogy az nem más, mint az Atya Isten és Jézus Krisztus megismerése. Már említettem, hogy az ismer szó intimitást jelent, nem puszta intellektuális ismeretet. Ezért az örök élet Istennel, az Atyával és Jézussal, a Fiúval való bensőséges személyes kapcsolat. A János 3,16 szerint ez az Istennel való meghittség az, amiről az üdvösség szól.

Az üdvösség lényege nem a bűneink bocsánata, hanem ez a szoros kapcsolat az Atyával. Természetesen Jézus azért halt meg, hogy megszerezze a bűneink bocsánatát, mert a meg nem bocsátott bűnök elzárnak minket az Istennel való bensőséges kapcsolattól. A bűn akadály volt Isten és közöttünk. Foglalkozni kellett vele, és ez meg is történt. Ám aki az üdvösséget csupán a bűnök bocsánatának tekinti, és ott megáll, az elszalasztja az örök életet. Az üdvösség azt a célt szolgálja, hogy újból összhangba, harmóniába kerüljünk Istennel. Ehelyett gyakran úgy mutatják be, mint egy módot arra, hogy megmeneküljünk az élet problémáitól, később pedig a pokol ítéletétől. A legtöbb nem hívőt annyira leköti a „földi pokol”, hogy nem igazán foglalkozik vagy törődik örök jövőjével. Elegük van a vallásból, és olyasmit keresnek, ami betölti a bennük lévő űrt.  Erre csak az Atyánkkal való meghitt kapcsolat (az örök élet) képes.