Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” (János 6:28)
A történelem során az emberiség folyamatosan kereste annak módját, hogy Istennek tetsző módon cselekedjen. Minden ember rendelkezik Isten valóságának ismeretével a belsőjében (Róma 1:18-20.), és azzal a vággyal is, hogy helyes viszonyban legyen Vele. Azonban, ahogy ezek a zsidók is, csak kevesen értettek egyet az Úrral abban, hogy milyen módon érhetik el ezt. Hajlandóak voltak arra, hogy valamit megcselekedjenek üdvösségük érdekében, de nem voltak hajlandóak arra, hogy alárendeljék az életüket Jézusnak, mint Úrnak, és elfogadják az üdvösség ajándékát Tőle.
Ez az egyik alapvető különbség a kereszténység és a világ vallásai között. A vallás hajlandó áldozatokat hozni azért, hogy elnyerje a helyes kapcsolatot Istennel, ám a kereszténység elismeri teljes képtelenségünket arra, hogy valaha is elegendő jót cselekedhetünk saját megmentésünkért, ezért hitre és bizalomra szólít fel abban, amit Jézus tett értünk.
Nem érdemled meg, hogy megmenekülj, mivel senki sem érdemli meg! Nem érdemelheted ki azokkal a cselekedetekkel, amit a Biblia “holt cselekedeteknek” nevez. (Zsidó 6:1; 9:14.) A holt cselekedetek magában foglalják az összes vallásos cselekedetet, a jó tetteket, vagy adományokat, melyeket azért tesznek, hogy Isten előtt igazolják magukat az emberek. Csak az a hit fog megigazítani téged, amit Jézus tett az üdvösségedért, ezért a te részed egyszerű – csak hidd el. Ma megnyugodhatsz abban az igazságban, hogy üdvösséged teljesen az Ő munkája, nem a tiéd.