Ismerd fel az igazi ellenséget! Május 28.
Márk 8,33: „Ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (RÚF)
MÁRK 8,30-33
Jézus nem arra célzott, hogy Péter és a Sátán egy és ugyanaz, hanem arra a tényre utalt, hogy a Sátán sugalmazta Péter kijelentését. Ezt a metaforát máshol is használja a Biblia, például amikor Isten úgy beszélt a kígyóhoz az Édenkertben (1Móz 3,15), mintha a Sátánhoz szólna. A kígyó pusztán kommunikációs csatorna volt, amelyet Ádám és Éva megkísértésére használt a Sátán, míg Péter Jézus megkísértésének az eszköze volt. Az Efézus 6,12 kijelenti, hogy a harcunk nem emberek ellen zajlik, hanem az embereket felbujtó és felhasználó szellemi erők ellen. Jézus felismerte, hogy ellensége, a Sátán motiválta Péter reakcióját a haláláról szóló próféciára, ezért közvetlenül a forráshoz ment.
Minden keresztény háborúban áll. Sátán és az ő országa ellen örökös harc folyik, amiből nincs eltávozás vagy leszerelés. Ellenségünk ordító oroszlánként jár szerte, keresve, hogy kit nyeljen el. (1Pét 5,8) Akik ellenállnak az ördögnek, azok látni fogják, hogy elfut előlük. (Jak 4,7)
Néhányan közülünk azt hiszik, hogy a harag helyre tesz másokat. Ám „az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát”. (Jak 1,20; RÚF) Az emberek elleni haraggal egyenesen az ördög kezére játszunk. Úgy győzhetjük le a szellemi erőket, amelyek az embereken keresztül támadnak minket, ha odafordítjuk a másik arcunkat. (Mt 5,39) Ettől a démonok rémülten menekülnek. A szellemi harcot nem nyerhetjük meg testi fegyverekkel. Fel kell ismernünk az igazi ellenséget, és az Úrtól kapott szellemi fegyverekkel kell harcolnunk. Sokan azt feltételezik, hogy több erő kell az ördög magasabb szintű szellemi erőinek a megdorgálásához vagy megfutamításához. Ez nem igaz. Nincs olyan démoni hatalom – beleértve magát az ördögöt is –, amely ne futna el Jézus nevére, ha hiszünk ebben a névben. Milyen csodálatos név!